Ellenségből Barát 6. Fejezet

6. Fejezet

Victoria szemszöge:

Hú. De nehezen sikerült megszöknöm. Ha Edward nem halja meg annak a fiatal Volturi lánynak a gondolatait már megölt volna. De nem baj. Lehet, hogy tervemnek a háború része nem jött össze, de Bella vámpír és egyáltalán nem szereti Edwardot. Hahaha. Hosszú még az „élet”. Megbosszulom James halálát!!!

Bella szemszöge.

- Szóval, Bella! – Jött felém Alice. – Megmutathatom a szobádat?- Kérdezte.

- Szobánkat. – Helyesbítettem.

- Nem értem. – Rázta a fejét.

- Az enyémét és Rileyét. Ja, igen! Ti együtt… vagytok. – Mondta lehangoltan.

- Igen.

******

Együtt éltünk Cullenékkel egy hónapig. Közben megterveztük az esküvőnket Rileyval. Én egy pap és ő leszünk, a Cullenék nem jönnek. Volt egy gyönyörű szép esküvői ruhám. A hajam be volt göndörítve. Álomszép voltam. Belibegtem az oltárhoz. Riley tátott szájjal nézett.

- Riley Lion! Elfogadod-e hitves feleségedül az itt jelenlévő Kristen Parkert? – Kérdezte a pap.

- Elfogadom. –Válaszolta nagy boldogan Riley.

- És te, Kristen Parker! Elfogadod-e az itt jelenlévő Riley Liont? – Kérdezte ismét. A Kristen Parkernél maradtam, mert az jobban tetszett, mint az Isabella Swan.

- Elfogadom. – Válaszoltam mosolyogva.

- Van-e esetleg valaki, aki ellenzi ezt a frigyet? – Kérdezte. Körülnéztünk. De senki sem volt rajtunk kívül a templomba ezért boldogan a papra néztem.

- Ezennel házas…

- Ne! Tiltakozom! – Szinte fülsüketítő volt, ahogy Edward beszabott a templom ajtaján. – Bella! Én, szeretlek. Ilyen nagy marhaság miatt, mint Victoria bosszúja ne menj hozzá egy olyan férfihoz, akit emberként nem is szeretnél. A mi kapcsolatunk ennél erősebb.

- Erősebb? – Kérdeztem. – Akkor miért hagytál el?

- Már magam sem tudom.

- És igen! Lehet, hogy emberként nem szeretném Rileyt, de már nem vagyok ember szóval. Ez van! Szeretem őt.

- Ez nem igaz! – Tiltakozott Edward.

- Honnan tudod, hogy szeret-e engem vagy sem? – Üvöltötte le a fejét Riley.

- Mert tudom! – Válaszolt Edward. Elém futott és megcsókolt. Valami megtört bennem legalább is én úgy éreztem. Edward olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy legszívesebben el sem akartam szakadni tőle. De Riley szó szerint letépte rólam. Adott neki néhány jobb és bal egyenest, de Edward sem hagyta magát és behúzott Rileynak aki ettől a földre esett vérző szájjal és orral. Edward aprónyi hajánál megfogta és ütni készült, de Riley belerúgott, amitől Edward vagy 2 méternyire hátra esett neki egy oszlopnak, amis sikeresen eltört. Riley odafutott Edwardhoz és belerúgott, majd Edward kigáncsolta Rileyt aki a földre esett.

- Hagyjátok abba! – Kiáltottam rájuk. Odafutottam hozzájuk és belekaroltam Edwardba. Majd felsegítettem.

- Riley,…- Dadogtam össze-vissza. – Én nem érzem, ugyan azt irántad, mint amit Edward iránt. – Riley fancsali képet vágott és kifutott a betört ajtón.

- Most már örökké együtt leszünk, Bella! Soha senkis em fog tudni minket elválasztani egymástól. ÍGÉREM NEKED!