7. Fejezet

7. Fejezet
Philea


Próbáltam leszedni Jasonról Alecet, de Alec ekkor még erősebben ütötte. Majd megérkezett Demetri is és Ivi azt hittem, hogy Demetri segíteni akar, de ekkor ő is erősen belerúgott a földön lévő Jasonba.
- Elég! – Ordította Ivi.
- Igen, elég! – Ordítottam én is, erre a fiúk abbahagyták.
- Demetri nekünk van egy kis megbeszélni valónk! – Mondta Ivi Demetrinek és erősen elhúzta őt.
- Jason! Menj Sulpiciához, majd ő ellát! – Mondtam Jasonnak aki elment.
- Végre elment! – Jött oda hozzám Alec, aki meg akart csókolni, de én eltoltam magamtól. – Most meg mi van? Már nem szeretsz? – Kérdezte dühösen.
- Nem tudom! Attól függ.
- Mi? – Kérdezte már kicsit szomorúan
- Melyik éned a valós? Az a kedves fiú, akit először ismertem meg, vagy az, amelyik erőszakos, és bolond?
- Én… Jason beléd szerelmes és, féltékeny voltam rá, mert ő nem emberi véren él te pedig szereted az embereket. És attól féltem, hogy inkább őt választod. – Mondta letörten Alec.
- Nekem ez így nem fog menni! – Tekertem a fejem. – Jön egy másik fickó és te meg, meg bolondulsz. Egy kicsit szüneteltessük a kapcsolatunkat! – Mondtam Alecnek, aki legörbült ajkakkal ment el. Mivel nekem is vannak kötelezettségeim, szóval úgy döntöttem vissza megyek Phileába uralkodni. Leadtam Aronak a köpenyt és elköszöntem mindenkitől. Ivi, Demetri és Jane hiányzott először nagyon, majd a többiek is elkezdtek hiányozni. Philea már más volt, mint régen, de jó értelemben a virágok újra ki kezdtek nyílni, mindenki kedves volt a másokhoz, és boldog habár csak engem leszámítva volt mindenki az. Már csak néhány nap volt a megkoronázásomig, el akartam hívni a Volturit, de csak Phileai vehetett részt a megkoronázáson. Gyönyörű szép piros ruhát viseltem, a hajam be volt göndörítve, hosszú piros bőrkesztyű volt rajtam. Bevonultam a terembe ahol már mindenki ott várt engem, Troy állt fenn, a trón előtt. Elé álltam és megkezdődött a megkoronázás.
- Phileaiak! Ránk sütött a nap! A szerencse napja! A „fenevad” immáron nem uralkodik felettünk! Angelika Dea istennőnek! Aki vérét és verejtékét áldozva, letaszította a trónról nővérét. Ünnepeljük együtt Angelika Deát, Philea új királynőjét! Éljen! – Mondta Troy és rám rakta a koronát, majd fel kellett ülnöm a trónra és mosolyogni. Mindenki gratulált, amiért legyőztem Alissát, de nagyon hiányoztak a Volturik, olyan volt, mint, ha a karom, vagy a lábam hiányozna. Kimentem a tengerpartra, de visszamentem, mert Aleccel való randinkra gondoltam. A szobámban elkezdtem sírni, nagyon hiányoztak a Volturik és persze Ivi, Jason nem igazán. Felhívtam Ivit, de nem vette fel, épp foglalt volt. Ezért felhívtam Sulpiciát.
- Haló? – Szólt bele Sulpicia könnyed lágy hangával.
- Szia Sulpicia! Angelika vagyok, mi újság? – Kérdeztem.
- Angelika, de jó, hogy hívsz! Velem nincs semmi, de Aleccel! – Mondta a végén szomorúan.
- Mi van Aleccel? – Kérdeztem kétségbeesetten.
- Ami után elmentél, bezárkózott a szobájába, senki sem tudja kinyitni és az óta nem evett – ivott. Félek, hogy megpróbálja magát megöletni. –Mondta még mindig szomorúan Sulpicia.
- Megöletni? Én úgy tudtam, hogy ez csak a Volturuknál lehet és gondolom Aro nem megy bele, hogy megöljék Alecet. – Mondtam kicsit én is szomorúan. – Vagy még is?
- Nem, de, hogy! Aro úgy érez iránta, mint, ha a fia lenne, sose tudná megölni! De tudod, hogy vannak vámpírok, akik utálnak minket és nagyon szívesen megölnék azt a Volturit, amelyik meg is kéri őket rá!
- Remélem, rendbe jön! – És letettem a telefont.