Halál utáni élet: 1. Fejezet

Halál utáni élet

1 Fejezet
Rosalie


Az életem teljesen normális volt addig a napig, a suliban ismert voltam, nem volt tesóm, 17 éves vagyok a 2. gimnáziumi évemet töltöm. Egy Amerikai kis városban élek, Breeben, Bree gyönyörű város, sosem süt a nap, de az eső sem esik, az átlag hőmérséklet 10-20 fok. Amber Angelus vagyok. Ma van az őszi szünet utáni első nap, nemrég egy új család költözött a városba, sokat nem tudok róluk, se senki, csak annyit, hogy az édesapjuk doktor.

Már becsöngettek, épp irodalom óra lesz, eddig nem volt pad társam, és nem is szerettem volna, azt nem tudom, hogy mért, de nem volt kedvem ahhoz, hogy más rólam lesse a dolgozatokat. Mr. Gudmen jött be a terembe egy szőke hajú lánnyal az oldalán, és két fiúval egy nagyon izmos fekete hajúval és egy méz szőke hajú fiúval.
- Ők itt az új osztálytársaitok! Rosalie Lillian Hale Cullen. – Mutatott a szőke lányra. – Emmett Cullen. – Mutatott a fekete hajúra. – És Jasper Hale Cullen. - És végül a szőke fiúra mutatott. Érdekes! Az én nagyapámnak a nővérét is úgy hívták, hogy Rosalie Lillian Hale. De ő még 18 éves korában meghalt, vagyis mindenki így hitte, a holtteste ugyan sosem került elő, de ő maga sem. A nagyapám nem igazán szeretett róla beszélni, csak annyit mondott mindig, hogy gyönyörű volt és, hogy nem érdemelte meg a halált. – Rosalie, te ülj Amber mellé! – Rám mutatott Mr. Gudmen és Rosalie mellém ült, nagyon kiment a pad szélére. – Jasper és Emmett ti pedig üljetek a hátsó padba! – Jasper és Emmett leültek. Az óra keservesen telt el, de amikor végre kicsöngetek egészen veretlenül egyszerre pattantam fel Rosalieval és véletlenül megbotlottam és hátra estem. A nyakamra pillantott, majd mikor meglátta a nyakamban lévő nyakláncot megdermedt.
- Honnan van az a lánc? – Érdeklődött, a hangja bársonyos és kellemes volt.
- Ez még a nagypapám nővéré volt. Őt is úgy hívták, hogy Rosalie Lillian Hale, de Cullen nélkül. – Rosalie elfehérült, eddig is fehér volt, de most már fehérebb volt a frissen esett hónál is.
- Rosalie Lillian Hale? – Kérdezte meg.
- Igen! – Bólogattam.
- Hogy hívják a nagyapád? – Kérdezte.
- Tomas George Hale. – Adtam válaszul, Rosalie ismét elfehérült, oly annyira, hogy a fehérnek ennyire vakító árnyalatát nem is láttam eddig.
- Szép név! Te kije vagy pontosan? – Érdeklődött mosolyogva.
- Hát Tomas ugyebár a nagyapám, neki született egy lánya Mary Kate Hale, ő az anyám, anyukám pedig hozzáment Liam Angelushoz. Aztán én is születtem, Amber Lillian Hale Angelus. Lilliant a nagyapám nővére után kaptam és Halet is, habár az a családnevük, de mivel ez egy női név is ezért ez lett.
- Szép neved van! – Mosolygott rám, amolyan anyai mosollyal.
- Köszi! – Rosalie sarkon fordult és kiment a teremből, több közös órám nem volt, se vele, se Emmettel, se Jasperrel. Még volt néhány órám aztán mentem a menzára, leültem a szokásos helyemre a barátaim mellé. Katalina, Rachel és Lola mellé, Lola mellett még ott volt a pasija. Zack, őt nem igazán bírtam, de Lolát igen, és ha ő boldog… nos, hát én nem, de had legyen csak az.
- Mit tudsz az új gyerekekről? – Kérdezte Lola.
- Hát, Rosalieval, Emmettel és Jasperrel közös irodalom órám van és Rosalie mellett ülök, de más közös órám nincs velük.
- Várj ki az a Rosalie? – Kérdezte Rachel.
- Rosalie a szőke hajú lány, Emmett az izmos fekete hajú, Jasper pedig a szőke.
- Aha, értem. – Bólogatott Rachel.
- És ti mit tudtok a többiekről? – Kérdeztem.
- Nekem közös biosz és földrajz órám van Bellával a hosszú, barna hajú lánnyal és a bronz hajú fiúval, Edwarddal. – Mondta Zack miközben egy zacskó csokival játszott.
- Nekem pedig közös rajz órám van a kicsi, sötétbarna hajú lánnyal Alicel. Meg közös dráma a másik barnahajúval Renesmével. – Vigyorgott Katalina. Mikor végeztem az evéssel hazamentem, csak a papa volt otthon, bementem az irodájába ahol a festményeit tartotta. Kopogtam ő pedig kinyitott az ajtót.
- Képzeld. Ügye tudod, hogy új család költözött a városba? – Kérdeztem, miközben leültem az egyik fotelba.
- Igen mondtad.
- Az egyik lányt úgy hívják, hogy… most kapaszkodj meg! … Rosalie Lillian Hale Cullen! – Papa felnevetett, majd maga elé nézett.
- Óh Rosalie, de hiányzik! Mikor halottnak nyilvánították 3 évnyi keresés után 1936-ban. Festettem róla egy képet! – Felállt és a szekrényből kihúzott egy nagyobb képet. – Nekem most el kell mennem, de majd vacsorára haza jövök, ha elmész, kérlek, zárj be mindent! –Bólogattam majd már mikor nem halottam a léptei hangját, megnéztem a festményt.

Köpni, nyelni sem tudtam. A képen, amit papa festett még 1936-ban kísértetiesen hasonlított az osztálytársamra Rosaliera. Igaz a képen Rosalie szeme gyönyörű sötétkék volt és a bőre sem volt annyira fehér inkább nap barnított. Miközben az osztálytársam, Rosalie szeme aranybarnás szerű.