2. Fejezet
Vámpírok
Este alig tudtam aludni, nem akartam elhinni, hogy az osztálytársam és Rosalie szinte teljesen úgy néznek ki, és még a nevük is ugyan az a Cullent kivéve. Szombat reggel volt, minden szombaton elmegyek futni a közeli erdőbe, eddig sosem volt belőle gond, de a mai nap már más.
Már vagy fél órája futottam az erdő sűrűjében, amikor hangokat halottam, elindultam a hang irányába. Hamar odaértem, amit láttam… az sokk volt. Egy élettelen szarvas feküdt a földön, miközben a Cullenék a vérét itták. Tátva maradt a szám is. Rosalie egyből rám nézett, majd letörölte a szája széléről a vért. Utána a többi Cullen is így tett. Az eszem azt diktálta, hogy: „Fuss, az életedért, futás!” De egyszerűen földbe gyökerezett a lábam, nem tudtam futni, szerintem még levegőt sem vettem. Rosalie elém lépett, de egy szőke férfi, aki nem Jasper volt, megfogta a vállát, majd a férfi elém állt.
- Jó reggelt! Carlisle Cullen vagyok! – Mutatkozott be illedelmesen a férfi, mint ha semmi sem történt volna.
- Jó napot! – Visszaköszöntem, de nem tudtam megállni, hogy meg-ne kérdezzem. – Mégis mit műveltek itt? – Mutattam a halott szarvasra.
- Óhhh. Hát ez, ez… Khm. Csak amolyan benfektes vicc! – Mosolygott egy nő, gondolom ő lehetett Mr. Cullen felesége.
- Tudják! – Mosolyogtam rájuk. – Nem tudom, hogy mi folyik itt, de az biztos, hogy semmilyen vicc nincs itt, maguk ittak annak az állatnak a véréből! – Oktattam ki őket. Csak maguk elé néztek, biztos voltam benne, hogy ők is annyira meg voltak lepve, mint én. Hosszas hallgatás után leesett, hogy mik is ők valójában. – Te jó Isten! – Raktam a szám elé a kezem. – A bőrük hófehér, és vért isznak, Rosalie… Rosalie pedig úgy néz ki, mint a nagyapám nővére! Ti, ti vámpírok vagytok! – Nyeltem egy nagyot mielőtt ezt kimondtam. – Te vagy az igaz? – Fordultam Rosalie felé.
- Igen. – Bólogatott bátortalanul. Odafutottam Rosaliehoz és megöleltem, eleinte mereven állt, de ő is megölelt. – Had, had mutassam be a férjem Emmettett. – Rosalie mosolygott és mutatott Emmettnek hogy jöjjön. Emmett 1 másodperc alatt ott állt előttem majd megölelt, egy kicsit összepréselt, de nagyon aranyos volt. Cullenék elhívtak magukhoz, én pedig belementem, hogy elmegyek. Nagyon kellemes ház volt, és nagyon világos, tágas és nagy. Leültettek egy székre és Rosalie faggatni kezdett. – Mi történt az után, hogy én eltűntem? – Kérdezte.
- Hát, Roycet megölték. – Mondtam, ő felnevetett.
- Igen tudom, én voltam. – Mosolygott.
- Még 3 évig kerestek, majd 1936-ban halottnak nyilvánítottak. Akkor festett rólad a papa egy képet. Nagyon szép lett! – Ros ismét elmosolyodott.
- És mi történt Nelsonnal? – Nelson Ros másik öccse volt.
- Ő már évek óta meghalt rákban. – Mondtam, Ros elszomorodott.
- És mi lett a szüleimmel? – Kérdezte.
- Ők öregségben haltak meg a 60-as évek végén. – Ros ismét elszomorodott.
- Akkor mi lett Tomassal? – Érdeklődött.
- Feleségül vette Miriam Brünhilda Normt. Utána született egy lányuk az én anyám, Mary Kate Hale, ő meg hozzáment Liam Angelushoz az apámhoz. Aztán én születtem, nekem nincs tesóm. Hát röviden ennyi. – Fejeztem be a történetem. – És te, hogy lettél vámpír? – Kérdeztem.
- Hát úgy, hogy Royce megerőszakolt néhány barátjával, utána meg agyon vertek, már a halálomon voltam amikor Carlisle az ölébe kapott és elvitt az akkori házukba. amikor már nem tudott segíteni rajtam megharapott és 3 napi szenvedés után vámpír lettem. Rá két évre találtam meg Emmettett súlyos sebekkel a testén, mert egy medve támadta meg. Rajta tudtam, hogy nem lehet segíteni, de én nem voltam elég erős hozzá, hogy át változtassam ezért elvittem Carlislehoz, hogy tegye vámpírrá. Meg tette, évekkel később csatlakozott hozzánk Jasper és Alice, majd egy 50 év múlva Edward beleszeretett az akkori ember Bellába, eléggé megtekert volt az ő kapcsolatuk. Aztán Bella teherbe esett Edwardtól, aztán kihordta Renesmét. Aztán Edward átváltoztatta. – Mesélte Rosalie.
- Huh, hát mit mondjak? Kalandos életetek van! – Ismertem el.
- Igen, az! – Nevetgélt Ros.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése