2009. október 10., szombat

Halál utáni élet. 3. Fejezet

3. Fejezet
Volturi avagy élet és halál a kezükben.


Már egy hónap eltelt, minden nagyon jó volt, minden Cullenről tudtam mindent, az életüket, más vámpírcsaládokról is tudtam egy s mást. Itt még ilyenkor télen is jó idő van ezért a Cullenékkel a házukhoz közel van egy nagyobb tó, és oda mentünk fürödni egyet. Minden jó volt, Emmett és Jasper viccből birkóztak. Rosalie, én és Alice a mostani divatról beszéltünk. Esmé és Carlisle beszélgettek, Nessi és Edward pedig valami társasjátékon veszekedtek, szerencsére Bella rendet teremtett közöttük, avval, hogy elvette mindegyiktől. Minden békésen telt, amíg Alice el nem kiáltotta magát, hogy. –Vigyétek innen Ambert! – Parancsolt rájuk Alice, Edward felállt és azt mondta, hogy: Már késő! – Nem értettem, hogy mi folyik itt, amíg meg nem láttam jó pár, köpenyes alakot. Amikor levették a fejükről a csuklyát már láttam, hogy vámpírok. Elénk álltak, egy ideig engem bámult az összes, majd az egyik elém állt, a haja hófehér volt és a válláig ért, a haja beleolvadt sápadt bőrébe.
- Cullenék! Megint emberrel barátkoztok? – Mérgelődött a férfi.
- Caius uram, ő a lányom Rosalie öccsének unkája. – Mentegetőzött Carlisle. Caiusnak szólította a férfit, amikor Carlisle elmesélte az életét azt mondta, hogy van egy vámpír család, akik amolyan vámpír rendőrség és, hogy annak három vezére van, Aro, Marcus és Caius.
- Engem nem érdekel, hogy ő kinek kije! – Szinte már ordított. – Egyszer elkövettük azt a hibát, hogy elengedtünk titeket annyival, hogy de majd tegyétek vámpírrá! – Mondta nyálas hangon. Már épp meg akart pofozni, vagy nem tudom, de már emelte a kezét, amikor egy nő megfogta. – Mit képzelsz magadról Renata? – Kérdezte Caius.
- Tudom, hogy nem az én dolgom, de még ön mondta, hogy kellene néhány új Volturi mert fogynak a Volturik. És látom, hogy ebből a lányból nagyon tehetséges vámpír lenne, és kitűnő Volturi! – Caius felemelte a szemöldökét.
- Pompás! – Vigyorgott gonoszasa.
- Ne! – Ordította Alice, majd Caius a nyakam felé vette az irányt és megharapott. Eleinte csak a fájdalmat éreztem, és kínt, majd az égető méreg kezdett bennem áramlani, éreztem ahogy végig járja a testem, ahogy rázkódom a földön, ahogy Ros azt hajtogatja, hogy sajnálja, hogy Caius és a többi köpenyes türelmetlenül várja az új jövevény kínjának végét. Caius intett egy vámpírnak, aki leginkább Emmettre emlékeztetett, majd az a valaki meghajolt és megfogott, Carlisle elvezette őket a házukhoz, ott leraktak egy kanapéra és várták, hogy vége legyen a 3 napnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Magamról