4. Fejezet
Új énem
Minden egyes másodperc lassan telt, főleg még a 3 nap, de még utána se majd csak a 4. napon lett vége szenvedésekkel teli átváltozásomnak. Ami egy egész örökkévalóságnak látszott. Rosalie végig ott állt mellettem és hagyta, hogy fájdalmaimban összeszorítsam a kezét. Carlisle és a többi Cullen nem tehettek mást csak ültek egy helyen, mint ha valami szobrok lennének, Caius is ott volt mellettem és végig azt hajtogatta, hogy nem sokára vége, és a hajam simogatta el az arcomból, ami nyugtató ként hatott rám és akkor már nem fájt annyira. Már kezdett elmúlni az égető érzés, és éreztem, ahogy a szívem egyre lassabban dobog, majd megállt és vele együtt én is elaludtam. Percekkel később ébredtem fel, meglepően kellemes volt, éreztem, hogy teli vagyok erővel, és energiával. Éreztem, hogy jóval hidegebb a test hőmérsékletem, mint emberként, rápillantottam a kezemre és láttam, hogy hófehér. Végig simítottam az arcomon a kezem, nem voltak ráncok, persze eddig sem voltam ráncos, de a homlokomon azért már kezdett az lenni, na meg ügye ott a nevető ránc, amit most nem éreztem, nem bírtam ki ezért a szobában lévő tükörhöz rohantam, belepillantottam. Elállt volna az ütő is bennem, hogy ha működött volna. Gyönyörű voltam, igaz ugyan, hogy vérvörös szám volt, véraláfutásos szemekkel, és fekete színű szemmel, de gyönyörű voltam. Nem akarok nagyozni, de mellettem akárcsak Rosalie, Esmé, Bella, Nessi és Alice mellett egy MS. World elbújhatna. Ez mind szép és csodálatos volt, de éreztem a torkomon, hogy kapar és, hogy szomjas vagyok.
- Inni akarok! – Ez nem épp társasági lényhez való megjegyzés volt tőlem, de nagyon szomjas voltam. Carlisle elém rakott egy bögre disznóvért, amit a hentesnél szokott vásárolni. Pillanatok alatt felhörpintettem. – Köszönöm! – Mosolyogtam. Caius mögém lépett és rám mosolygott, de nem azzal az ördögi mosolyával, mint amikor Renata elmondta, hogy szerinte tehetséges Volturi lennék, most kedves és barátságos mosoly volt arcán.
- Köszönöm, hogy ilyen csodálatos dolgot tett velem! – Hálálkodtam Caiusnak, ő még egyszer elmosolyodott és bólintott.
- Köszönöm, hogy ilyen csodálatos dolgot tett velem! – Mondta nyálas hangon egy picike lány. Nem volt nagyon ijesztő a vörös szemeket meg a gonosz tekintetet meg a feketére kihúzott szemeket leszámítva.
- Jane! – Szólt rá az, az Emmett hasonmás.
- Gondolom nem volt gyerekszobád! – Vágtam vissza Janenek.
- Remélem, nem élsz tisztán sokáig és akkor mi megölhetünk téged! És én előtte még jól meg is foglak kínozni, amit nagyon fogok élvezni! – Visszaszívom még is ijesztő ez a lány! Gonoszasan felröhögött, mint a rajzfilmekben a boszik szoktak.
- Jane! 100 fekvő támaszt, most! – Parancsolt rá Caius.
- Na de uram! – Hisztizett Jane. Caius rápillantott, Jane nagyot sóhajtott és nekilátott a 100 fekvőtámasznak.
- Hangosan számold! – Parancsolt rá ismét Caius. A többi Volturi már dőlt a röhögéstől, amikor Jane befejezte. De aztán egyenként, akik kiröhögték Janet felsikítottak fájdalmukban.
- Bocsánat, bocsánat, bocsánat! – Sajnálkozott egy férfi, akit Jane a fülénél fogva húzott fel az ő magasságába.
- Nem hallom Santiago! – Förmedt rá Jane és kihúzta Santiagót most a hajánál fogva a szobából. Majd elém lépett egy másik fiú, ő nagyon hasonlított Janere.
- Sajnálom! Tudod a húgom… kissé szeret kínozni! – Mosolygott az a fiú. –Amúgy Alec vagyok! – Mutatkozott be.
- Szia!- Mosolyogtam rá.
- Mi megyünk is, gyere Amber! – Húzott magával egy másik férfi.
- Mi? Én nem megyek magukkal sehova! – Jelentettem ki.
- Vagy velünk jössz vagy meghalsz! Megértjük, hogy ha nem akarsz velünk jönni! – Vigyorgott Jane, aki most jött vissza. – Stippi stopi enyimé! – Tette fel a kezét Jane.
- Ezt az örömöt nem adom meg neked, picur! – Hajoltam Janehez. Kicsit morgott majd hátrébb állt.
- Legalább próbáld meg! Ha nem tetszik a Volturinál akkor Santiago elveszi a képességed és visszajöhetsz Cullenékhoz! – Mondta Caius, vörös szemeivel a pici kutya nézést használta, amitől majdnem elolvadtam.
- Hát rendben! – Mondtam még mindig olvadozva. – Egy év múlva megpróbálom! – Makacskodtam. Caius elszámolt hangosan 10-ig, majd folytatta.
- Azért tettelek vámpírrá, hogy Volturi legyél! Az isten szerelmére, legalább próbáld meg! Úgy is meg fogod, de gondoltam neked is kényelmesebb, ha nem az egyik katonánk ölében ragasztószalaggal a kezeden, a lábadon és a szádon jössz Volterrába, hanem önszántadból! –Őrjöngött Caius
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése