Halál utáni élet 5. Fejezet

5. Fejezet
Volterra

- Akkor sem vihettek magatokkal erőszakkal! – Szálltam szembe Caiussal.
- Nem-e? – Vonta fel szemöldökét Caius.
- Hozzak valahonnan ragasztószalagot? – Kérdezte az Emmett hasonmás.
- Jó lenne, Felix! – Bólogatott Caius, még a szemem is kikerekedett. Komolyan gondolta? Caius megint elmosolyodott gonoszasan, és a falhoz kent, de úgy, hogy ne essen bajom, gyengéden megragadta a nyakam, de úgy, hogy ne fájjon, de azért a falnál maradjak. Cullenék megpróbáltak segíteni, de valamelyik vámpír egy sárga színű kört csinált a semmiből, amin nem tudtak áthatolni. Felix hamar visszajött egy ezüstszínű ragasztószalaggal a kezében, ami még nem volt megkezdve. Majd leszabott róla egy kisebb részt, amit a számra rakott, közben Caius még mindig a nyakamnál fogott. Ezért még ellenkezni sem tudtam. Majd jóval nagyobbat szakított, majd Caius megpördített és hátrafogta a kezem, Felix pedig jól a csuklómra tekerte. Felix megint nagydarabot szakított és a bokámra tekerte, most már se beszélni, se ütni, de még futni se tudtam. Teljesen elvesztettem az egyensúlyom és balra dőltem egyenesen Caius ölébe. Caius megfogott és a vállára tett, mint a Shrekk 1-ben Shrekk Fiónát. Itt azért nagyobb különbség volt, Caius nem egy ronda Ogre hanem egy uralkodó vámpír, akinek jobb nem nemet mondani. Én pedig nem a hercegnő.
- Sul vedendo d'altra parte! – Mondta Caius. Ez annyit tesz olaszul, hogy Viszontlátásra! És már Breeben sem voltunk.
- Azonnal rakj le! – Parancsoltam Caiusra a hátával szemezve.
- Majd, ha Volterrába értünk, akkor! … De lehet, hogy akkor se. Majd meggondolom! – Nevetett Caius. Elkezdtem ütni a hátát. – Jaj, de jó! Tudod, hogy milyen rég óta nem masszíroztak meg? – Kérdezte. Azonnal abba hagytam a hát ütést. Majd megérkeztünk az óceánhoz, és hangosan felnevettem.
- Na? Hogyan tovább? – Kérdeztem.
- Ügyet se vess rá! Olyan lesz, mint ha a vízen járnék! – Legyezett Caius. Komolyan gondolja? Tényleg a vízen akar futni? És mi van, hogy ha megesz egy cápa? Caius elkezdett futni és vele együtt a többi köpenyes is. Hamar át szeltük az óceánt, ami lenyűgöző volt és gyönyörű. Majd megérkeztünk Olaszországba. Majd Volterrába. Ott halkan mentünk, és este volt. Az egész város gyönyörű volt. Aztán a föld alá kerültünk és egy földalatti úton mentünk tovább. Majd elértünk egy vaskapuhoz. Amin egy nagy címer volt egy hatalmas V betű és azok mellett pedig 4 négyzet. Ami bennük volt azt már nem láttam, mert nagyon magason volt. Besétáltunk és mindenki ment a maga helyére. Caius még mindig a vállán tartott és bevitt egy terembe. A terem végén 3 trón díszeskedett.
- Úgy látszik nincsenek itt! Biztos a szobájukba vannak! – Tett le Caius. Leszedte rólam a ragasztószalagot. Nem érdekelt, hogy kit keres annyira felképeltem. Nem éreztem, hogy annyira erősen ütöttem volna, de ő mégis a terem másik végébe esett. Caius még egy darabig a földön hevert majd felugrott. Nem jött oda hozzám, hogy megüssön, csak elszomorodott arccal kiment a teremből. Leültem a trón előtti lépcsőre, sokáig csak bámultam előre, majd egy fekete hajú fickó lépett be. Annyira kecsesen mozgott, mint, ha Alicet látnám.
- Magácska i? – Kérdezte felém jövet a férfi.
- Amber Lillian Hale Angelus Cullen és Caius azt akarja, hogy Volturi is. – Válaszoltam. – Ön ki? – Kérdeztem
- Aro Volturi! – Mosolygott ráma férfi. – A Volturi fő vezére. –Mosolygott rám. Meghajoltam előtte, mint, ha Volturi lennék, majd leült a középső trónra. – Mi az ajándékod? – Kérdezte.
- Ajándék? Én nem hoztam ajándékot, csak felkapott Caius és elhozott ide! – Értetlenkedtem. Aro megrázta a fejét.
- MI a különleges képességed? – Javította ki magát.
- Jaaaaaaaaaaaa. Az! – Vágtam az értelmes pofát. – Nem tudom! Renata azt mondta, hogy nagyon jó lesz, de még csak pár órája vagyok vámpír. – Aro bólintott.
- Akkor még kell várni! – Mosolygott még mindig.
- Valami újszülött vámpír jól elbánt Caiussal! – Jött be nevetgélve egy másik férfi. – Biztos te vagy az! Marcus Volturi vagyok! A Volturi 3. vezére. – Mutatkozott be Marcus.
- Ő Amber Lillian… - Felejtette el a nevem Aro.
- Amber Lillian Hale Angelus Cullen vagyok! – Mutatkoztam be. Kezet ráztam Marcussal. De a keze lángra gyulladt. Aro szeme kikerekedett és az enyém is. Marcus gyorsan rázta a kezét és elmúlt az égés.
- Azt, hiszem ez a képességed! – Tapsikolt Aro.