A következő fejezetben több Volturi életéről is írok. És még. Ami várhatóan holnap fenn lesz.
6. Fejezet
Volturi történetek I.
Miután megtudtam, hogy mi a különleges képességem Aro megmutatta, hogy melyik a szobám. Az ajtókon egy név díszelgett ahová én mentem az ajtó feliratán az állt, hogy „Atheodora”. Aro leszedte és elment. Bementem a szobába, gyönyörű volt, nem volt valami kicsi, sőt nagy volt. Kellemes volt, egy nagy francia ágy volt rajta, néhány szekrény is volt. Több fotel és egy nagy kanapé, egy hifi és egy plazma tv. „ Ezek aztán nem spórolnak!” A szoba színe barack sárga volt. Fent pedig egy óriási csillár lógott. Nagyon tetszett a szoba, de kopogtak. Gyorsan az ajtóhoz mentem és kinyitottam Egy gyönyörű nő állt előttem. Fekete hosszú haja volt, fekete köpenyt hordott, az arca gyönyörű volt, ő is akárcsak Rosalie szemfájdítóan szépek, szép alakja volt, vörös szeme illett vörös szájához, szépen ívelt szemöldöke passzolt szép szeméhez. Szeme színe ibolyakék volt, amit nem tudom, hogy ért el, hisz ő nem lehet ember ahhoz túl szép és hideg és fehér.
- Szia, te Amber vagy! Én Heidi! – Mutatkozott be a szép nő.
- Szia!
- Hallottam, hogy nem akarsz sokáig maradni, de hátha megkedveled a Volturit ezért készítettem neked egy ajtó támlát, és varrtam egy köpenyt is amilyen nekünk van. Tessék! – Nyújtotta át a köpenyt, az ajtótámlát meg felrakta az ajtóra. – Így ni!
- Köszönöm! Bejössz? – Kérdeztem Heiditől ő bólogatott. – Neked mi itt a dolgod? – Kérdeztem
- Tudod, én hozom a kaját.
- Hogy érted?
- Mivel mi szeretjük, a városunkat nem akarunk zűrzavart ezért nem is eszünk Volterrai embert. Ezért van szükség rám. Nekem van egy olya kisugárzásom, amiért belém szeretnek, persze ha én nem akarom, ez nem történik meg. De a külföldi emberek belém szeretnek és követnek bárhová, nos, ez a bárhová Volterra. Elhozom őket a palotába és megesszük. De mivel te ember szerető vagy, megnyugtatásul előbb eltörjük a nyakukat, szóval nem szenvedek sokat. – Mondta Heidi. – Neked mi lesz a dolgod? – Érdeklődött.
- Nem tudom! – Nevettem. – Te ismered Caiust? – Kérdeztem
- Caiust? – Kérdezte meglepetten. – Nekem 300 évbe telt mire megengedte, hogy Caiusnak szólassam ne pedig Caius mesternek. – Nevetett Heidi. – De miért kérdezel róla? Úgy tudom, hogy megütötted!
- Igen megütöttem, de csak hirtelen felindulásból! – Mentegetőztem.
- Olyan, vagy mint Lady Sulpicia asszony! – Bólogatott Heidi.
- Ki az a Lady Sulpicia asszony? – Kérdeztem.
- Ő Aro felesége.
- Aha. És Mondanál valamit Caiusról? – Kértem Heidit.
- Persze! Hát ő alapban kedves csak kicsit gonosz. Mostanság egy 100 éve eléggé magányos szegény, mert meghalt a felesége Lady Atheodora asszony. aztán az óta kicsit boldogtalan, de Lady Atheodorával nem voltak úgy, hogy imádták egymást, köztük csak testi kapcsolat volt, de az akkor is több annál, mint, hogy ne legyen senkid. És az óta kicsit könnyebben sértődő. Az övé volt a szobád! – Mosolygott Heidi.
- ÓÓÓÓÓÓÓÓ. Én hülye! Megpofoztam Caiust. – Kaptam a fejemhez, szegénynek nem elég a baja még én is sértegetem.
- Hát igen! – Értett egyet velem Heidi. Elköszöntem tőle és megkerestem Caius szobáját, nagy nehezen meg is találtam. Bekopogtam és ő kinyitotta.
- Segíthetek valamiben? – Udvariaskodott, de azért a tenyerem nyoma még a képén virított.
- Csak bocsánatot szerettem volna kérni amiért megütöttelek, nagyon sajnálom ami a feleségeddel történt! – Sajnálkoztam.
- Köszönöm és nincs semmi baj! – Mosolygott rám. – Bejössz? – Kérdezte. Én bólintottam egyet és bementem. Neki is hasonló volt a szobája csak neki jóval férfiasabb és vörös színű volt.
- Hogy lettél vámpír? – Kérdeztem.
- Ez jó régen történt. Időszámításunk előtt, nem is tudom már mikor, csak annyit tudok, hogy 3000 éves vagyok. Nem voltam király, de azért szolga sem, meg volt mindenem, amit csak akarhattam. Akkoriban még az volt a módi, hogy a lányok apja kiválaszt egy fiút és azzal megbeszéli, hogy az ő lányét kell elvenni. Nálam is így volt, de nekem az a lány nem nyerte el a tetszésem pontosan nem tudom, hogy miben ne, de azt tudom, hogy nem tetszett. Ezért elszöktem otthonról, én is itt éltem a közelben Firenzében. Lóháton megszöktem Volterrába, de a városkapunál egy férfi, pontosabban Aro levett és megharapott, nekem csak egy napig tartott az átváltozás, de nagyon fájt. Aztán én vámpírrá tettem Marcust. Aztán utána csatlakozott hozzánk Sulpicia és Didmyre. De Didmyre meghalt, és ő volt Aro vér szerinti húga és Marcus felesége. Marcus az óta olyan amilyen. Majd megalapítottuk a Volturit és vámpírrá tettünk jó sok ígéretes vámpír jelöltet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése