Halál utáni élet 12. Fejezet

12. Fejezet
Irány Volterra!

Úr isten! Caius meg akarja öletni magát miattam? Azonnal le kell alítanom, de hogy? Megvan! Ha, ha felhívom a Volturit, akkor biztos leáll. De nem tudom a telefonszámukat. Megvan! Gianna, ő az, az ember recepciós. Nem beszéltem vele, de ott volt a neve a felsőjén rá varrva. De az ő számát sem tudom. Felhívom az olasz tudakozót! Nem az túl sok idő lenne, inkább egyenesen a Volterrait. A telefon kicsöngött.
( A tudakozóval való beszélgetés olaszul fog megtörténni, de mellé írom, hogy mit jelent.)
Kicsöngött.
- Ciao! ( Jó napot! ) – Köszönt kedvesen egy férfihang.
- How do you do! ( Örvendek! ) – Köszöntem vissza.
- Cosa posso fare per te? ( Miben segíthetek? ) – Kérdezte még mindig kedvesen a férfi.
- Unica ragazza Gianna certo nome vorrei chiedere per il numero di telefono. ( Egy bizonyos Gianna nevű lány telefon számát szeretném elkérni. )
- Gianna? Che tipo di immensa interessante è un nome! Da uno come questo non è ancora troppo la mia persona morta, ma io guardo a lui in macchina anche lui, se trova qualcosa.(Gianna? Milyen roppant érdekes név! Ilyenről még nem is halottam, de megnézem a gépben hát, ha talál valamit.)
- Grazie.(Köszönöm) – A férfi eltűnt pár pillanatra.
- There you go! ( Meg is van! ) – A férfi elmondta Gianna telefon számát.
- Grazie mille! Onto essere udibile d'altra parte!(Nagyon szépen köszönöm! Viszont hallásra! )
- Ciao! ( Viszlát) – Elköszönt tőlem a férfi és letettem.

Majd felhívtam Giannat.
( Innen már nem olaszul megy a beszélgetés)
- Halo? – Szólt bele a telefonba Gianna.
- Szia! Te vagy Gianna a Volturiból? – Kérdeztem.
- Igen! – Válaszolta álmosan.
- De jó! Figyelj! Caius nagy veszélynek teszi ki magát! Szólj mimnél előbb valamelyik Volturi katonának, de még jobb lenne, ha Aronak szólnál! – Utasítottam Giannat.
- Még is milyen veszélynek? – Értetlenkedett.
- Meg akarja magát öletni a Volturi killer covennel! – Hadartam el.
- Mi csoda? – Döbbent le Gianna. – Khm. azonnal szólok Aronak! – Majd letette a telefont.

- Remélem meg tudják alítani! – És ha nem? Nekem is el kell mennem oda! Egy kisebb bőröndbe bepakoltam és elindultam. De Rosalie az ajtóban elkapott.

- Hova olyan sietősen? – Fonta át a karját a mellkasán. Közben kérdően nézett rám.

- …- Vettem egy nagy levegőt. – Volterrába! – Hajtottam le a fejem.

- Volterrába? – Kérdezte.

- Igen, oda! – Válaszoltam. Közben az összes Cullen bejött a folyosóra
- És mért? – Kérdezte felháborodva.
- Caius! – Mondtam szomorúan. – Meg akarja öletni magát.
- És? – Ros még mindig nem értette, hogy mért akarok Caius megmentésére sietni.
- Szeretem őt Ros! – Néztem egyenesen a szemébe.
- Micsoda? – Kerekedett ki a szeme.
- És nem csak ő! Caius is bele van esve! – Szólt közbe Jasper. Ros meg sem tudott mukkanni.
- Rosalie! – Fordult Bella Roshoz. – Emlékszel, hogy én is mennyire siettem anno Edward megmentésére? – Kérdezte Bella, Rosalie bólogatott. – Én még azok után is szerettem Edwardot, hogy úgy elbánt velem, és Caius… ő nem csinált vele semmit. És ha szeretik, egymást úgy sem állhatsz közéjük! – Testvéri szeretettel mondta ezt Bella Rosalienak.
- Menj! siess! – Mosolygott Rosalie.
- Köszönöm! – Suttogtam neki.
Elindultam arra amerre egy két nappal ezelőtt Caius vitt. Hamar elértem az óceánt. Nem nagyon akartam átszelni egyedül, hisz olyan nagy, és olyan mély. De Caiusért megteszem. Gyorsan nekifutottam a tengernek. Nagyon jó volt a vízen futni, szinte felemelő. Egy két óra múlva elértem Olaszországot is. Majd hamar Volterrát. Az erdőbe siettem, hogy megkeressem Caiust, de sehol sem volt még az illatát sem éreztem a levegőbe. Már órák óta kerestem ebben a kicsike erdőben, de sehol sincs. Egy Volturi se, se más vámpír. Majd hangokat halottam, a patak mellől jött. Férfi és női hangok voltak, de nem tudtam eldönteni, hogy Volturi vagy sem. Ezért a hang irányába futottam. Majd megláttam Caiust és egy csapat másik vámpírt. Tetőtől talpig feketében volt. Majd elé lépett egy nő.
- A nagy Caius mester! – Majd nevetni kezdett gúnyosan. – Örömet okoztál nekünk azzal, hogy minket kértél meg, hogy öljünk meg! – A nő ismét nevetett.
- Lindsay! – Szólította meg Caius a Lindsaynak nevezett nőt. – Nem kaptál volna el, hogy ha én nem adom fel magam önként! – Mondta gúnyos hangon Caius. Lindsay felpofozta. Caius elesett, de hamar felpattant.
- Inkább kezdjünk bele a kivégzésedbe! – Szólalt meg Lindsay. 2 izomagy körbevették Caiust. Majd mindegyik vett egy kardot. Tudtam, hogy mi lesz ebből.
- Neeeeeeeeeee! Menj, onnan fuss! - Ordítottam torkom szakattából Caiusnak. De az egyik izomagy Caius hasába szúrta a kardot, amitől szerelmem a földre esett. Majd hirtelen mellettem teremtek. Megpróbáltak megütni, de most használtam a képességem. Megégettem őket, majd porrá váltak. Lindsay felé vettem az irányt, de hírtelen az összes Volturi ott termett.