Halál utáni élet 13. Fejezet

A következő fejezet lesz a Halál utáni élet utolsó fejezet-e. Amiben minden kiderűl, hogy, hogy váalszt Amber, Volturi vagy Cullen, együtt marad-e Amber és Caius? Egyszóval nagyon sok minden. A következő könyvemet már el kezdtem írni a Vampire Slayer and the Cullen's.

13. Fejezet

Néhány Volturi killeres elfutott, de a legtöbb itt maradt, hogy megöljön néhány Volturit. Ami nem igazán akart összejönni nekik. Visszamentem Caiushoz.

- Jól vagy? – Kérdeztem aggódva miközben körülöttem mindenki vert mindenkit.

- Tudtam, hogy szeretsz! – A végén nagyot nyögött, mert annyira fájt neki a hasa.

- Bolond vagy! – Mondtam neki mire ő elmosolyodott.

- De megérte! – Nézett rám. A hasát fogva feltápászkodott. A legtöbb Volturi killer covenes meghalt kivéve kettőt, Lindsayt és egy másikat. Lindsay épp a fűben ült miközben Jane volt előtte. Gondolom Jane már használta rajta a képességét ezért nem is próbálkozott Janenél. A másik épp Brianna nyakát szorította. Majd megütötte őt az arcán és gyomorszájon rúgta. Brianna a fájdalomtól összeesett. Demetri észrevette, hogy épp szeretet feleségét akarja meggyilkolni valaki. Enyhén szórakozott arcát most düh váltotta fel. Amilyen gyorsan csak tudott neki futott annak a vámpírnak aki Briannát ütötte meg, a vámpírt nagyon erősen megütötte, majd az elengedte Briannát, Demetri még néhány percig ütötte a fickót majd megölte. Brianna egyből Demetri nyakába ugrott és megcsókolta. Janehez mentem Caiussal az oldalamon, aki nekem támaszkodott.

- Meg akarod ölni? – Kérdezte Jane.

- Még szép! – Vetettem oda hidegen Janenek.

- Nem lenne baj, hogy, ha a saját kínzókamrámba vinnénk és ott egy kicsit megkínoznám? – Kérdezte Jane a pici kutya kölyöknézéssel. – De nem ölném meg, arról gondoskodom. Te megölheted én meg megkínzom? – ajánlotta fel az ötletét.

- Rendben! – adtam be a derekam.

- Jaj de jó! – Jane nekem ugrott és megölelt, Caius pedig oldalra dőlt. – Ó elnézést mester! – Sajnálkozott Jane és azonnal felsegítette Caiust.

- Semmi baj Jane! – Sóhajtotta Caius. Visszamentünk a palotába mindenki örült, hogy itt vagyok Caiust pedig mindenki leordította. Jane bevitte a saját kínzókamrájába Lindsayt. Néha nagy sikításokat halottam, de Janet is üvölteni valami ilyesmit. „ Ha nem hagyod, abba a sikongatást úgy megkínozlak, hogy még a hájas segged is kívánni fogja, hogy rúgjam szét! „

- Nahát! Jane aztán tud káromkodni! – Döbbentem le.

- Igen… tudod, Janenek nem igazán tesz jót, amikor este őrjáratozik és halja azt a sok fiatal gyereket részegen káromkodva. Sajnos Jane az ilyet hamar megtanulja. – Rázta a fejét Alec.

- Értem! – Néztem a kínzókamra kilincsére.

- Visszasírom azokat az időket, amikor még emberek voltunk és Janenek az volt a legnagyobb baja, hogy mikor nő meg a melle… - Sóhajtotta Alec.

- Mintha születésnapom lenen! Mindig is ilyen kínzó alanyra vágytam, mint Lindsay, bírja a strapát, fél tőlem, addig kínzom ameddig akarom, sosem hal meg csak ha én azt akarom. Annyira jó! Köszönöm!- Ölelt meg ismét Jane.

- Szívesen.

- Következő ajándéknak meg adhatnál neki egy dili doki telefon számát. Mert az biztos, hogy valami nincs rendben odabent neked kicsi lány! – Jött be Felix és Jane fejére mutatott.

- Dugulj be dagi mani! – Vágott vissza Jane Felixnek.

- nem is vagyok dagi, csak izmos! – Sértődött meg Felix.

- Hát… - Fintorgott Jane.

- Te… te kis dilis perszóna! – Dadogott Felix és berohant a szobájába.

- Megölheted! agyon kínoztam ráadásul felvettem videóra is, hogy tudjak mit nézni, amikor unatkozom.

- Azért meg kéne gondolnod azt a terapeutát! – Veregette vállon Janet Demetri. Majd ő is elment. Utána Jane és Alec is elmentek. Bementem a kamrába és megöltem Lindsayt. Bementem a Volterrai szobámba és ledőltem az ágyra. Majd valaki kopogott.

- Nem lehet engem békén hagyni! – Morogtam magamban. Kinyitottam az ajtót és Caius arca mosolygott rám.

- Szia! – Mosolygott még mindig.

- Szia! – Köszöntem vissza. – Segíthetek valamiben? – Kérdeztem.

- Ami azt illeti sokban! – Bejött az ajtón és megcsókolt majd rátért a nyakamra. A pólóm alá nyúlt és lassan elkezdett simogatni. Levette rólam egyenként a ruháim majd én jöttem, nekem nem keltet annyi ruhát lehámoznom róla hisz csak egy nagy köpeny volt rajta meg egy alsónadrág. Az ágyra dőltünk majd felém tornyosult és belém hatolt. Eleinte nagyon fájt, majd mikor már egy ideje csináltuk elöntött a kielégültség. Majd betakaróztunk és bekapcsoltuk a tv-t.

- Örülök, hogy még időben odaértem! – Néztem rá.

- Én is! – Nevette halkan.