Vampire slayer and the Cullen's 1. Fejezet

Itt a következő könyvem, remélem mindenkinek tetszik majd, és kérek kommentárokat, hogy milyen volt hisz én csak azokból tudok fejlődni.


1. Fejezet


Jessica Herris vagyok vámpírvadász. A világon minden nemzedékben egy olyan ember létezik, aki a vámpírok gyorsaságával és erejével rendelkezik. És csakis neki használ az a kivégzési módszer, hogy egy fából faragott karót döf a szívbe és nem kell a szétdarálós elégetős módszert használni. Sajnos én vagyok ez a kiválasztott, mindig is tudtam, hogy peches ember vagyok, na, de, hogy ennyire…! Már édes anyám is vadász volt, de őt még akkor átváltoztatta egy román vámpír, amikor én még csak 2 éves voltam a nővérem pedig 5. Miután anyám vámpír lett, ő lett az egyik legnagyobb szörnyeteg. Ráadásul a románok királynője. Megesküdtem, hogy megbosszulom, amit vele tettek. A vámpír vadászoknak lehetnek segítői, de csak akkor, hogy, ha felesküdnek a vámpírok kiirtására. A nővérem Blair is felesküdött. Ezért ő is akárcsak én mentességet élvezhetünk a vámpírok különleges képessége ellen. Had magyarázzam el. Ha egy vámpírnak különleges kepesége van például nyomkövető, akkor akár mennyire is jó, minket nem talál meg. A nővérem kepesége ennek pont az ellentéte, de mielőtt megijednétek ő nem vámpír, hanem ember, de mivel ő nem rendelkezik a vámpírok gyorsaságával és erejével ezért ő azt a képességet kapta, hogy minden misztikus lényt be tud határolni. De próbálunk átlagos családként élni édesapámmal és az ő feleségével, aki a nővéremnél 5 évvel idősebb csak. És persze apa miatt is, aki nem sejti, hogy én és Blair esténként nem bulizni megyünk, hanem vámpírokat hajkurászunk. A gumi szobába küldene minket, ha ezt elmondanánk neki, így is azt hiszi, hogy anyát elrabolták. És ott van Rachel, őt se én se Blair nem bírjuk. Rachel apa felesége, aki Blairnél mindössze 5 évvel idősebb, amikor apa bejelentette, hogy Rachel is a család tagja lesz először azt hittem, hogy apa örökbe fogadja Rachelt, de nem, Rachel az anyám lesz. De rá sosem úgy gondolunk, mint anyánk, hanem mint egy gonosz boszi, aki tönkre tette a család boldogságát. Ő igazán gonosz túltesz néhány vámpír gonoszságán is.


- Tegnap igazán jó volt a fogás, 7 vámpír egy este… Haladunk! – Jött be a szobámba Blair.
- Igen! – Mosolyodtam el. Blair leült az ágyam szélére és bekapcsolta a tv-t.
- Át kéne menni Forksba! Itt Port Angelesben nem találok semmi jó ruhát. – Mutatott Blair a fekete kövekkel díszezett 3 napos ruhájára. Hangosan felnevettem. – Hé! – majd nekem vágott egy párnát.
- párnacsata! – Kiáltottam és felugrottunk az ágyra, majd minden tiszta toll lett.
- Este is megyünk őrjáratozni, vagy inkább elmegyünk Forksba valami jó ruhát nézni? – Nézett rám kutya szemekkel.
- Végül is Forksban is lehet őrjáratozni, ha meg nincs ott vámpír, akkor meg ruhákat veszünk! – Egyeztem bele.
- Imádlak! – megölelt majd kiment a szobámból.
- Lányok! –Halottam meg Rachel nyávogó hangját. – Mit hoztam nektek! – És a táskák zörgését is halottam, na, remek! Megint mit vett nekünk?
- Megyünk! – Szinte egyszerre válaszoltuk Blairrel. Amikor leértünk a földszintre azt hittem, hogy menten elájulok. A nagy kanapén 2 fehér balerina ruha, cipő és szalagok voltak.
- Ez mi? – Mutattam a cuccokra.
- Mivel ÉN olyan rendes vagyok. Gondoltam megismertetem veletek a legjobb bulit a világon. A balettet! – Vigyorgott és a ruhákra mutatott. – Nem kell megköszönnötök! – Legyintett cinikus hangon.
- Hát persze! – Sóhajtottam.
- Balerina? – Nyávogott Blair. – Én inkább szelleműzésre, éjszakai piálásra, rúdtáncra, meg ilyenekre gondoltam! – Kacsintott rám Blair.
- Igen! az olyan jó buli! – Feszítettem én is Rachel agyát.
- Nekem erre nincs időm! – Rázta meg a fejét Rachel. - Én most megyek! – és el is viharzott.
- A mi szeretetre méltó mostohánk! – Énekelte Blair.
- Gyűlölöm! – Köptem oda színtelen hangon.
- a gördeszka park? benne vagy? – Mosolygott rám Blair. A mi sulinkban a gördeszkások a legjobb pasik és ott van Calvin és Matt. Calvin nekem tetszik Blairnek meg Matt.
- Mi az, hogy! – Gyors felkaptam az autóm kulcsát és mentünk a garázsba. Nekem egy piros Ferrari f430-cam volt, a nővérkémnek pedig egy Porsche Carrera GT. lilában. Mindenki meg nézett minket a kocsiban. Amikor odaértünk a gördeszkás parkban épp Matt és Calvin gurult a legfelső olyan kanyargós izéről, aminek nem tudom a nevét. Kiszálltam a kocsiból.
- Szia! Calvin! – Integettem Calvinnek, aki nem tudta, hogy ki szólt neki és felém nézett, de véletlenül leesett arról a magasról. – Hupsz! – Kaptam oda a számhoz. Gyorsan odafutottam hozzá, hogy megnézzem mi baja, de furcsa mód semmi baja sem volt, sőt! – Jól vagy? – Kérdeztem aggódva.
- Igen, köszi! – Vágott egy mosolyt és elment.
- Ha nem veszi észre, hogy miről marad le, akkor meg sem érdemel téged! – Jött mellém Blair. Még egy fél óráig deszkáztak a fiúk és befejezték. Majd Matt és Calvin léptek elénk.
- Hé Herrisék! – Hú de nem tetszik ez a hang stílus, amit Matt használ. – A mólon lesz egy kis parti, nem akartok eljönni? – Mondta még mindig színtelen hangon Matt.
- Mikor lesz? – Kérdeztem Calvinre nézve.
- Mikor lenne egy mólói buli? – Kérdezte röhögve. – Este, éjjel! Te! … Agyas! – Kezdett röhögni.
- A kutya fáját! – Nézett rám Blair és eltátogta a V Á M P I R szót.
- Ne lesz jó! nem érünk rá. – Mondtam szomorúan.
- Ez van, mi többet nem kérdezünk! – Mondta Matt és elgurultak a deszkájukon. Visszaszálltunk a kocsiba és elmentünk Forksba, bementünk néhány jó kis ruha boltba és a mekibe is. Én egy jó nagy adag sajt burgert kértem és szint így volt Blairrel is. Utána kimentünk az autókhoz én már épp behuppantam a kocsimba, amikor Blair kiráncigált.
- Tudod, lehet, hogy nincs akkora erős, mint egy vámpírnak, de azért te is tudsz fájdalmat okozni! – Fogtam meg a kezem ahol Blair megmarkolt.
- Nézd! – Mutatott a tőlünk nem olyan messze lévő mozi bejáratára, ahol 8 16-20 évesnek kinéző valakik akartak bemenni.
- Látom! – Vontam meg a vállam.
- És? – Nézett rám nagy szemekkel.
- És? – Kérdeztem vissza agyatlanul.
- És ők vámpírok! – Mondta kicsit erélyesebben.
- A vámpírok mióta mennek moziba? – érdeklődtem.
- Honnan tudjam? Olyan idióta az összes, kiszámíthatatlanok! – Vont vállat Blair.
- Itt nem kaphatjuk el őket… az túl feltűnő lenne. …. De talán követhetnénk őket. – Mondtam remek ötletem.
- Felőlem. – Mondta unott hangon Blair. – Újabb elcseszett este a vámpírok miatt. – Utálatosan mondta Blair, amit természetesen meg tudtam érteni, nekem sem jön be az, hogy minden este vámpírokat kell kergetni és megölni. És igaza van tényleg idióták. Beszálltunk a saját kocsinkba és vártuk, hogy kijöjjenek. 5 percnyi várás után bekapcsoltam a kocsi tv-met. Épp a Joshi barát ment a tv2-őn. Nagyon jól szórakoztam belűt egy nő egy mondatott mondott annyit, hogy jó napot kívánok és utána a műsor végéig ki volt sípolva. Majd megjelentek a vámpírok, beültek egy nagy BMW-be és elhajtottak. Hogy férnek el ennyien egy kocsiba? tettem fel magamban a költői kérdésem. Majd elindultunk és tisztes távolból követtük őket. Majd egy nagy mezőn meg álltak és a mező végén egy hatalmas nagy villa volt. Gyors kiszálltunk és odafutottam hozzájuk. Kérdés nélkül gyomorszájba ütöttem egy szőke lányt. Majd a mellette álló medve testalkatú fiú nekem rontott, nem telt sok időbe, míg lehámoztam magamról. Majd egy 17 év körüli szőke fiú megérintette a karom.
- Most mi van, mért nem működik? – Kérdezte a mögötte álló 25 év körüli sötét szőkés tarajosan felalított hajú vámpír.
- Nem tudom Demetri. – Értetlenkedett a fiú. Majd megpöckölte az arcom.
- Neked meg mi bajod? – ordítottam rá. Már készültem neki ugrani, amikor egy szőke hajú férfi tűnt fel a semmiből.
- Mi nem akarunk bántani téged… titeket. – ette Blairre nézve.
- Nem is tudnátok! – Nevette Blair.
- Jah. – Néztem végig a társaságon.
- Mért ne tudnánk? – Kérdezte az a szőke csaj.
- Mert én vagyok a vadász! – Jelentettem ki büszkén.
- Én meg a tesója, aki mellesleg a segítője! – Jelentette ki Blair is büszkén.
- Mi? – Nézett bambán egy szőke férfi/ fiú nem tudtam eldönteni, de az arca tele volt hegekkel-sebekkel.
- V-A-D-Á-Sz. – Betűzte Blair.
- Az mi? – Értetlenkedett a mellette lévő fekete törpe csaj.
- V-Á-M-P-I-R V-A-D-Á-SZ –Betűztem én is.
- Mint a Buffyban? – Kérdezte a Demetri nevű vámpír.
- Igen! – Na, végre! Leesett nekik.
- Mi nem olyan vámpírok vagyunk, akik embert esznek/isznak/ölnek. – Nézett ráma szőke férfi.
- Vagyis? – Kérdezte Blair.
- Olyan, mint Angel. – Mondta az a szőke fiú, aki az előbb megpöckölte az arcom.
- A katonaság dzsippet ültetett a fejetekbe, amiért nem tudtok embert ölni? – szörnyülködtem.
- Nem az Spike volt. – Világosított fel Blair.
- Mi nem ölünk embereket, mert nem akarunk szörnyetegek, lenni. – Mondta a szőke férfi. – Én Dr. Carlisle Cullen vagyok! – Mutatkozott be a férfi. – A feleségem Esmé ő a házban van az unokánkkal Renesmével. Ők Renesmé szülei Edward és Bella. – Mutatatta be őket Carlisle
- Sziasztok! – Köszöntek kicsit félősen, habár Edward nagyon koncentrált valamire csak azt nem tudom mire.
- Ők Jasper és Alice. – Mutatta be a szőke férfit, akinek heges volt az arca és azt a törpe csajszit.
- Jó estét! – Köszöntek.
- Emmett és Rosalie. – Mutatott arra a szőke lányra, akit az előbb megütöttem, és a medve alkatú férfire.
- És végül, Leo és Demetri. – Mutatott arra a fiúra, aki Leo, ő volt, aki meg fogott és valami nem sikerült neki. Meg Demetrire akinek sötét szőke haja van.
- Sziasztok! – Köszöntünk egyszerre Blairrel.
- Gyertek be a házunkba, ott beszélgethetünk! – Fogta meg a hátam Carlisle és a házukra mutatott.
- Legyen!- Egyeztem bele- Bementünk a házba, nagyon kellemes volt szép és tágas, szinte az egész üveg volt. Majd egy kicsike lány jelent meg szerintem olyan 2-3 éves lehetett. Mögötte minden bizonnyal Mr. Cullen felesége lehetett. Nagyon kedvesnek tűnt.
- Vendégeink vannak? – Kérdezte mosolyogva.
- Igen. – Bólogatott Mr. Cullen.
- Jó napot! Esmé Cullen vagyok. – Mutatkozott be Esmé és megölelt mind a kettőnket.
- Örvendek! – Mosolyogtunk egyszerre Esmére.
- De, miért is kellett ide jönnünk? – Tért rögtön a lényegre Blair.
- Szeretnénk néhány kérdést fel tenni, benne vagytok? – Kérdezte Mr. Cullen.
- Persze! – Válaszoltam.
- Oké! – Pattant fel Edward. – Mért nem hallom a gondolataidat, vagyis gondolataitokat? – Kérdezte szinte már ki borulva.
- Mert ha valaki a vadász illetve a vadász segéde, ha felesküszik a vámpírok ki irtására, akkor a vámpírok nem tudják a különleges képességeiket használni, vagyis gondolom, hogy neked a gondolatolvasás a képességed akkor te azt se rajtam se Blairen nem tudod használni. – Világosítottam fel Edwardot.
- Blair? – Kérdezte Demetri.
- Ja, igen! elfelejtetünk bemutatkozni. – Kaptam a fejemhez. – Én Jessica Herris vagyok. – Mutatkoztam most be.
- Én meg Blair Herris. – Intett a tesóm.
- És, hogy lesz valakiből vámpír vadász? – Kérdezte Rosalie.
- Hát a vadászok szövetségének a látója kiválaszt, egy lányt pontosabban látja a következő vadászt. Habár nálunk más a helyzet, mert az én anyukám is vadász volt.
- És mért nem ő a vadász? – Kérdezte Leo.
- Mert őt… elkapta a románok királya és vámpírrá tette. – Csuklott el a hangom. – És ha a vadász meghal vagy vámpír lesz, akkor már nem lehet vadász és így automatikusan leváltják őt.
- Sajnálom! – Mondta Emmett.
- Kösz. – Mondtuk egyszerre Blairrel.
- És Neked mi a képességed Leo? – Fordultam ahhoz az iszonyatosan helyes fiúhoz.
- Az értésemmel ölni tudok, de a vámpírokon nem hat, se a félvéreken. – Válaszolta Leo.
- Értem. – Bólogattam.
- És még van valakinek képessége? – Kérdezte Blair.
- Nekem van, én látom a jövőt! – Mondta Alice.
- Én nagyon tehetséges nyomkövető vagyok, a legjobb, mert ügye a Volturinak csak a legjobb kell és én voltam az, de a Cullenéket választottam! – Dicsekedett Demetri.
- Én érzem a 2lény közötti kapcsolattatot és befolyásolni is tudom. – Mondta higgadtan Jasper.
- Nekem pajzsom van. – Mondta Bella.
- Én meg a gondolataimat meg tudom mutatni valakinek ha, megérintem az illetőt. – Ült Renesmé Bella ölébe.
- Jó képességeitek vannak! – ismertem el.
- De nekünk mennünk kell, holnap iskola. – Állt fel a helyéről Blair.
- Majd még biztos találkozunk! Viszlát! – Köszöntem el a Cullen családtól és beültünk a kocsinkba. Otthon Rachel alított meg minket a folyosón.
- Na, milyen lettek a balett ruhák? – Kérdezte Rachel.
- Nem próbáltuk fel. – Válaszoltam flegmán. Felmentünk a szobánkba és átmentem Blairhoz.
- Sohasem hittem volna, hogy léteznek vegetáriánus vámpírok. – Csodálkoztam.
- Hát én se. Láttad Demetrit? – Kérdezte.
- Igen láttam. – Válaszoltam.
- annyira helyes! – Ámuldozott Blair.
- Aha. Álmodozz, csak én megyek, megírom a kémia házit. – És becsuktam a szoba ajtaját.