Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás 6. fejezet

Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás 6. fejezet

Aro szemszöge:

Hogy micsoda? – Leesett az állam és kikerekedett a szemem.

- Vámpír akarok lenni, hogy legyőzhessem Voldemortot! – Ismételte Harry.

Ez hihetetlen! Ha vámpír lenne, akkor… a Volturi hatalma az egekbe szökne. Vajon meg tudná győzni a barátait is? Egy vámpír-varázsló is eszméletlen lenne, nem még, hogy 3-4.

- Talán ezt jobban át kéne gondolnod! Ez nem csiribí-csiribá dolog, hanem komoly és valós. Ha egyszer vámpírrá változol, akkor onnan nincs kiút, vámpír maradsz örökkön örökké, míg meg nem ölnek, vagy szét nem fonnyadsz! - Fenyegetően mondta Caius, de nem hiszem, hogy Harryt el tudná tántorítani.

- Tudom, és átgondoltam! Ez az egyetlen út, hogy Voldemortot legyőzzem!

- Nem! Nem ez az egyetlen út! – Caius felállt a helyéről, és Harry elé sétált.

- A vámpírvilág fele velünk van, rengeteg képességgel együtt. Le fogjuk győzni Voldemortot, és ahhoz nem kell vámpírrá változnod! – Hangoztatta Caius.

- De igen kell! – Makacskodott Harry. – A vámpírvilág másik fele meg vele van, és nem tudhatod, hogy nekik milyen képességük van! – Harry nagyon felemelte a hangját, Caiusnak ez szemmel láthatóan nem tetszett. De szerintem csak féltékeny, ha Harry vámpír lesz, akkor hatalmas erő tulajdonosává válik. Caiusnak nincs különleges képessége, mégis mester, de ha Harry átváltozik… Akkor talán ő lesz a 3. mester, nem pedig Caius.

- Vámpír akarsz lenni? – Kérdezte gúnyos hangnemben Caius.

- Nem… de így lesz a legjobb. Szóval… igen! – Caius erre felnevetett. Éles nevetése vízhangzott a teremben.

- Az addig oké, hogy vámpírként talán erősebb leszel, mint Voldemort. De azzal számoltál, hogy míg a harcra kerül a sor, addig milyen lesz újszülött vámpírként? Rátámadsz majd a barátaidra, sőt talán még meg is ölöd őket, az életben maradásért pedig emberek vérét fogod inni és ehhez szintúgy ölni kell! Ezt akarod?

- …- Harry nem tudott válaszolni, csak sóhajtozott, majd megtekerte a fejét.

- Gondoltam! – Caius hangos nevetésben tört ki.

- Caius ! – Ráordítottam mire minden vámpír a teremben rám nézett. – Ez az ő döntése!

- Jaj Aro! – Caius is ordítani kezdett. – Szánalmas vagy! Azt hiszed, hogy majd ha vámpírrá változik, átállna hozzánk? Ha vámpír lesz nagyobb hatalma lesz, mint az összes Volturinak együttvéve! Örülhetünk majd, hogy ha nem öl meg minket! A többi vámpír meg átállna hozzá, akkor örülhetsz, majd ha lesz egy vámpír is, aki téged szolgál!

- Sosem állnák át! Mi örökre a Volturinál maradunk! – Szinte egyszerre mondta az összes fekete köpenyes, aki a teremben volt.

- Elég a talpnyalásból! – Caius kiment a teremből és becsapta maga után az ajtót. A csattanás olyan hangos volt, mintha valami bomba robbant volna.

- Szóval Harry! Mi a döntésed? – Kérdeztem Harrytől mire ő bizonytalanul nézett maga elé.

- Nem tudom. Caiusnek igaza van… ezen még gondolkodnom kell. – Harry kiment a teremből én meg visszaültem a helyemre. Elegem van Caiusből. Nem is kéne mesternek lenni, hisz még csak képessége sincs.

Nikki szemszöge:

A varázslók abban a teremben sorakoztak ahol az újszülött vámpírokat szoktuk kiképezni. Nekem és Jannek ma arra kell megtanítani őket, hogy, hogyan legyenek könyörtelen gyilkoló gépek.

- Csend legyen! És gyertek ide! – Magam elé mutattam és mindegyik néma csöndben elém állt. Helyes, legalább tartanak tőlem.

- Szóval! – Kezdett bele Jane, látszólag nagyon nem örült annak, hogy foglalkoznia kell a pálcásokkal. Ki nem állhatta őket. –Ma azt fogjuk megtanítani nektek, hogy hogyan kell megölni a vámpírokat meg a varázslókat. – Jane eleresztett egy mosolyt majd én vettem át a szót.

- És azt is megtanítjuk, hogy, hogyan legyetek az ellenségeitek iránt könyörtelenek!

- Könyörtelenek? – Kérdezte meglepetten Luna.

- Igen könyörtelenek! – Jane ismét mosolyogni kezdett, de most a gonoszos mosolyán.

- Ha ti nem veszitek fel a szadista oldalatok, akkor ti lesztek azok… - De Jane a szavamba vágott.

- Akik kínok-kínja közt hal meg! – Olyan csend lett a teremben mintha minden meghalt volna. Csak a heves szívveréseket lehetett hallani.

- Valahogy úgy. ..Hozhatjátok őket! – Felix és Demetri belépett az ajtón, karon ölelve egy-egy vámpírral.

- Álljatok libasorba! – Adta ki az utasítás Jane.

- Felix! Kötözzétek le!

- Igenis! – Felix egyet bólintott majd vasszerkezettel a varázslók elé kötözött 3 vámpírt.

- Ezek a vámpírok mind-mind szabályt szegtek. Tegyetek úgy, mintha ők egyek lennének Voldemort seregével! Hermione, te kezded!

- Én? – Kérdezte elcsukló hangon.

- Ha téged Hermionénak hívnak, akkor igen! – Jane tényleg nagyon utálja a varázslókat.

Hermione nagy levegőt vett majd a középső vámpír elé állt.

- Ne feledd! Ha nem ölöd meg őt, akkor ő fog téged megölni! – Figyelmeztettem Hermionét.

- Rendben! - A lány nagy levegőt vett. - Adava Kedavra! – A vámpír megdermedt majd kőhalommá és porrá esett szét.

- Nagyszerű! – Mindenki tapsviharba kezdett. – Látjátok? így kell ezt!

- Neville, te jössz! – Szólítottam a következőt. Majd ő is és a többiek is megoldották a feladatot.

Heidi szemszöge:

Renátával a kapubejáratot őriztük, amikor 2 vámpír megjelent. Csuklyájuk eltakarta az arcukat ezért, nem láttuk őket, de volt egy sejtésem, hogy kik lehetnek…

- A mesterekkel akarunk beszélni! – Mondta a magasabbik.

- Talán szeretnének! – Helyesbített Renáta, mire mindkettő halkan morogni kezdett.

- Na, jó. Kövessenek! - Magam elé mutattam. Elvezettem őket a nagyterembe, a mesterek elé.

- - Mester! – Miután megszólítottam Arot, Renátával együtt meghajoltunk előttük, de a másik 2 vámpír csak némán állt Aro előtt.

- Udvariatlan vendégek? Mit akartok.

A 2 vámpír lehúzta a fejükről a csuklyát, és megláttuk az arcukat.

- Ez nem lehet igaz…- Marcus suttogása bejárta az egész termet.

- Stefan és Vladimir?- Igen, ők voltak azok, a Román klán vezetője.

- Gondoltuk inkább veletek harcolunk, mint az orratlan pálcással.

- Ennek örülök! – Aro mosolyogva Stefan és Vladimir elé sétált, majd mindkettővel kezet fogott.

- Fogadjuk, hogy addig harcolunk veletek, míg le nem győzzük a pálcásokat. – Stefan szavába Vladimir belevágott.

- De utána ismét ellenségek maradunk!

Vampire slayer and the Cullen's 1. Fejezet

Itt a következő könyvem, remélem mindenkinek tetszik majd, és kérek kommentárokat, hogy milyen volt hisz én csak azokból tudok fejlődni.


1. Fejezet


Jessica Herris vagyok vámpírvadász. A világon minden nemzedékben egy olyan ember létezik, aki a vámpírok gyorsaságával és erejével rendelkezik. És csakis neki használ az a kivégzési módszer, hogy egy fából faragott karót döf a szívbe és nem kell a szétdarálós elégetős módszert használni. Sajnos én vagyok ez a kiválasztott, mindig is tudtam, hogy peches ember vagyok, na, de, hogy ennyire…! Már édes anyám is vadász volt, de őt még akkor átváltoztatta egy román vámpír, amikor én még csak 2 éves voltam a nővérem pedig 5. Miután anyám vámpír lett, ő lett az egyik legnagyobb szörnyeteg. Ráadásul a románok királynője. Megesküdtem, hogy megbosszulom, amit vele tettek. A vámpír vadászoknak lehetnek segítői, de csak akkor, hogy, ha felesküdnek a vámpírok kiirtására. A nővérem Blair is felesküdött. Ezért ő is akárcsak én mentességet élvezhetünk a vámpírok különleges képessége ellen. Had magyarázzam el. Ha egy vámpírnak különleges kepesége van például nyomkövető, akkor akár mennyire is jó, minket nem talál meg. A nővérem kepesége ennek pont az ellentéte, de mielőtt megijednétek ő nem vámpír, hanem ember, de mivel ő nem rendelkezik a vámpírok gyorsaságával és erejével ezért ő azt a képességet kapta, hogy minden misztikus lényt be tud határolni. De próbálunk átlagos családként élni édesapámmal és az ő feleségével, aki a nővéremnél 5 évvel idősebb csak. És persze apa miatt is, aki nem sejti, hogy én és Blair esténként nem bulizni megyünk, hanem vámpírokat hajkurászunk. A gumi szobába küldene minket, ha ezt elmondanánk neki, így is azt hiszi, hogy anyát elrabolták. És ott van Rachel, őt se én se Blair nem bírjuk. Rachel apa felesége, aki Blairnél mindössze 5 évvel idősebb, amikor apa bejelentette, hogy Rachel is a család tagja lesz először azt hittem, hogy apa örökbe fogadja Rachelt, de nem, Rachel az anyám lesz. De rá sosem úgy gondolunk, mint anyánk, hanem mint egy gonosz boszi, aki tönkre tette a család boldogságát. Ő igazán gonosz túltesz néhány vámpír gonoszságán is.


- Tegnap igazán jó volt a fogás, 7 vámpír egy este… Haladunk! – Jött be a szobámba Blair.
- Igen! – Mosolyodtam el. Blair leült az ágyam szélére és bekapcsolta a tv-t.
- Át kéne menni Forksba! Itt Port Angelesben nem találok semmi jó ruhát. – Mutatott Blair a fekete kövekkel díszezett 3 napos ruhájára. Hangosan felnevettem. – Hé! – majd nekem vágott egy párnát.
- párnacsata! – Kiáltottam és felugrottunk az ágyra, majd minden tiszta toll lett.
- Este is megyünk őrjáratozni, vagy inkább elmegyünk Forksba valami jó ruhát nézni? – Nézett rám kutya szemekkel.
- Végül is Forksban is lehet őrjáratozni, ha meg nincs ott vámpír, akkor meg ruhákat veszünk! – Egyeztem bele.
- Imádlak! – megölelt majd kiment a szobámból.
- Lányok! –Halottam meg Rachel nyávogó hangját. – Mit hoztam nektek! – És a táskák zörgését is halottam, na, remek! Megint mit vett nekünk?
- Megyünk! – Szinte egyszerre válaszoltuk Blairrel. Amikor leértünk a földszintre azt hittem, hogy menten elájulok. A nagy kanapén 2 fehér balerina ruha, cipő és szalagok voltak.
- Ez mi? – Mutattam a cuccokra.
- Mivel ÉN olyan rendes vagyok. Gondoltam megismertetem veletek a legjobb bulit a világon. A balettet! – Vigyorgott és a ruhákra mutatott. – Nem kell megköszönnötök! – Legyintett cinikus hangon.
- Hát persze! – Sóhajtottam.
- Balerina? – Nyávogott Blair. – Én inkább szelleműzésre, éjszakai piálásra, rúdtáncra, meg ilyenekre gondoltam! – Kacsintott rám Blair.
- Igen! az olyan jó buli! – Feszítettem én is Rachel agyát.
- Nekem erre nincs időm! – Rázta meg a fejét Rachel. - Én most megyek! – és el is viharzott.
- A mi szeretetre méltó mostohánk! – Énekelte Blair.
- Gyűlölöm! – Köptem oda színtelen hangon.
- a gördeszka park? benne vagy? – Mosolygott rám Blair. A mi sulinkban a gördeszkások a legjobb pasik és ott van Calvin és Matt. Calvin nekem tetszik Blairnek meg Matt.
- Mi az, hogy! – Gyors felkaptam az autóm kulcsát és mentünk a garázsba. Nekem egy piros Ferrari f430-cam volt, a nővérkémnek pedig egy Porsche Carrera GT. lilában. Mindenki meg nézett minket a kocsiban. Amikor odaértünk a gördeszkás parkban épp Matt és Calvin gurult a legfelső olyan kanyargós izéről, aminek nem tudom a nevét. Kiszálltam a kocsiból.
- Szia! Calvin! – Integettem Calvinnek, aki nem tudta, hogy ki szólt neki és felém nézett, de véletlenül leesett arról a magasról. – Hupsz! – Kaptam oda a számhoz. Gyorsan odafutottam hozzá, hogy megnézzem mi baja, de furcsa mód semmi baja sem volt, sőt! – Jól vagy? – Kérdeztem aggódva.
- Igen, köszi! – Vágott egy mosolyt és elment.
- Ha nem veszi észre, hogy miről marad le, akkor meg sem érdemel téged! – Jött mellém Blair. Még egy fél óráig deszkáztak a fiúk és befejezték. Majd Matt és Calvin léptek elénk.
- Hé Herrisék! – Hú de nem tetszik ez a hang stílus, amit Matt használ. – A mólon lesz egy kis parti, nem akartok eljönni? – Mondta még mindig színtelen hangon Matt.
- Mikor lesz? – Kérdeztem Calvinre nézve.
- Mikor lenne egy mólói buli? – Kérdezte röhögve. – Este, éjjel! Te! … Agyas! – Kezdett röhögni.
- A kutya fáját! – Nézett rám Blair és eltátogta a V Á M P I R szót.
- Ne lesz jó! nem érünk rá. – Mondtam szomorúan.
- Ez van, mi többet nem kérdezünk! – Mondta Matt és elgurultak a deszkájukon. Visszaszálltunk a kocsiba és elmentünk Forksba, bementünk néhány jó kis ruha boltba és a mekibe is. Én egy jó nagy adag sajt burgert kértem és szint így volt Blairrel is. Utána kimentünk az autókhoz én már épp behuppantam a kocsimba, amikor Blair kiráncigált.
- Tudod, lehet, hogy nincs akkora erős, mint egy vámpírnak, de azért te is tudsz fájdalmat okozni! – Fogtam meg a kezem ahol Blair megmarkolt.
- Nézd! – Mutatott a tőlünk nem olyan messze lévő mozi bejáratára, ahol 8 16-20 évesnek kinéző valakik akartak bemenni.
- Látom! – Vontam meg a vállam.
- És? – Nézett rám nagy szemekkel.
- És? – Kérdeztem vissza agyatlanul.
- És ők vámpírok! – Mondta kicsit erélyesebben.
- A vámpírok mióta mennek moziba? – érdeklődtem.
- Honnan tudjam? Olyan idióta az összes, kiszámíthatatlanok! – Vont vállat Blair.
- Itt nem kaphatjuk el őket… az túl feltűnő lenne. …. De talán követhetnénk őket. – Mondtam remek ötletem.
- Felőlem. – Mondta unott hangon Blair. – Újabb elcseszett este a vámpírok miatt. – Utálatosan mondta Blair, amit természetesen meg tudtam érteni, nekem sem jön be az, hogy minden este vámpírokat kell kergetni és megölni. És igaza van tényleg idióták. Beszálltunk a saját kocsinkba és vártuk, hogy kijöjjenek. 5 percnyi várás után bekapcsoltam a kocsi tv-met. Épp a Joshi barát ment a tv2-őn. Nagyon jól szórakoztam belűt egy nő egy mondatott mondott annyit, hogy jó napot kívánok és utána a műsor végéig ki volt sípolva. Majd megjelentek a vámpírok, beültek egy nagy BMW-be és elhajtottak. Hogy férnek el ennyien egy kocsiba? tettem fel magamban a költői kérdésem. Majd elindultunk és tisztes távolból követtük őket. Majd egy nagy mezőn meg álltak és a mező végén egy hatalmas nagy villa volt. Gyors kiszálltunk és odafutottam hozzájuk. Kérdés nélkül gyomorszájba ütöttem egy szőke lányt. Majd a mellette álló medve testalkatú fiú nekem rontott, nem telt sok időbe, míg lehámoztam magamról. Majd egy 17 év körüli szőke fiú megérintette a karom.
- Most mi van, mért nem működik? – Kérdezte a mögötte álló 25 év körüli sötét szőkés tarajosan felalított hajú vámpír.
- Nem tudom Demetri. – Értetlenkedett a fiú. Majd megpöckölte az arcom.
- Neked meg mi bajod? – ordítottam rá. Már készültem neki ugrani, amikor egy szőke hajú férfi tűnt fel a semmiből.
- Mi nem akarunk bántani téged… titeket. – ette Blairre nézve.
- Nem is tudnátok! – Nevette Blair.
- Jah. – Néztem végig a társaságon.
- Mért ne tudnánk? – Kérdezte az a szőke csaj.
- Mert én vagyok a vadász! – Jelentettem ki büszkén.
- Én meg a tesója, aki mellesleg a segítője! – Jelentette ki Blair is büszkén.
- Mi? – Nézett bambán egy szőke férfi/ fiú nem tudtam eldönteni, de az arca tele volt hegekkel-sebekkel.
- V-A-D-Á-Sz. – Betűzte Blair.
- Az mi? – Értetlenkedett a mellette lévő fekete törpe csaj.
- V-Á-M-P-I-R V-A-D-Á-SZ –Betűztem én is.
- Mint a Buffyban? – Kérdezte a Demetri nevű vámpír.
- Igen! – Na, végre! Leesett nekik.
- Mi nem olyan vámpírok vagyunk, akik embert esznek/isznak/ölnek. – Nézett ráma szőke férfi.
- Vagyis? – Kérdezte Blair.
- Olyan, mint Angel. – Mondta az a szőke fiú, aki az előbb megpöckölte az arcom.
- A katonaság dzsippet ültetett a fejetekbe, amiért nem tudtok embert ölni? – szörnyülködtem.
- Nem az Spike volt. – Világosított fel Blair.
- Mi nem ölünk embereket, mert nem akarunk szörnyetegek, lenni. – Mondta a szőke férfi. – Én Dr. Carlisle Cullen vagyok! – Mutatkozott be a férfi. – A feleségem Esmé ő a házban van az unokánkkal Renesmével. Ők Renesmé szülei Edward és Bella. – Mutatatta be őket Carlisle
- Sziasztok! – Köszöntek kicsit félősen, habár Edward nagyon koncentrált valamire csak azt nem tudom mire.
- Ők Jasper és Alice. – Mutatta be a szőke férfit, akinek heges volt az arca és azt a törpe csajszit.
- Jó estét! – Köszöntek.
- Emmett és Rosalie. – Mutatott arra a szőke lányra, akit az előbb megütöttem, és a medve alkatú férfire.
- És végül, Leo és Demetri. – Mutatott arra a fiúra, aki Leo, ő volt, aki meg fogott és valami nem sikerült neki. Meg Demetrire akinek sötét szőke haja van.
- Sziasztok! – Köszöntünk egyszerre Blairrel.
- Gyertek be a házunkba, ott beszélgethetünk! – Fogta meg a hátam Carlisle és a házukra mutatott.
- Legyen!- Egyeztem bele- Bementünk a házba, nagyon kellemes volt szép és tágas, szinte az egész üveg volt. Majd egy kicsike lány jelent meg szerintem olyan 2-3 éves lehetett. Mögötte minden bizonnyal Mr. Cullen felesége lehetett. Nagyon kedvesnek tűnt.
- Vendégeink vannak? – Kérdezte mosolyogva.
- Igen. – Bólogatott Mr. Cullen.
- Jó napot! Esmé Cullen vagyok. – Mutatkozott be Esmé és megölelt mind a kettőnket.
- Örvendek! – Mosolyogtunk egyszerre Esmére.
- De, miért is kellett ide jönnünk? – Tért rögtön a lényegre Blair.
- Szeretnénk néhány kérdést fel tenni, benne vagytok? – Kérdezte Mr. Cullen.
- Persze! – Válaszoltam.
- Oké! – Pattant fel Edward. – Mért nem hallom a gondolataidat, vagyis gondolataitokat? – Kérdezte szinte már ki borulva.
- Mert ha valaki a vadász illetve a vadász segéde, ha felesküszik a vámpírok ki irtására, akkor a vámpírok nem tudják a különleges képességeiket használni, vagyis gondolom, hogy neked a gondolatolvasás a képességed akkor te azt se rajtam se Blairen nem tudod használni. – Világosítottam fel Edwardot.
- Blair? – Kérdezte Demetri.
- Ja, igen! elfelejtetünk bemutatkozni. – Kaptam a fejemhez. – Én Jessica Herris vagyok. – Mutatkoztam most be.
- Én meg Blair Herris. – Intett a tesóm.
- És, hogy lesz valakiből vámpír vadász? – Kérdezte Rosalie.
- Hát a vadászok szövetségének a látója kiválaszt, egy lányt pontosabban látja a következő vadászt. Habár nálunk más a helyzet, mert az én anyukám is vadász volt.
- És mért nem ő a vadász? – Kérdezte Leo.
- Mert őt… elkapta a románok királya és vámpírrá tette. – Csuklott el a hangom. – És ha a vadász meghal vagy vámpír lesz, akkor már nem lehet vadász és így automatikusan leváltják őt.
- Sajnálom! – Mondta Emmett.
- Kösz. – Mondtuk egyszerre Blairrel.
- És Neked mi a képességed Leo? – Fordultam ahhoz az iszonyatosan helyes fiúhoz.
- Az értésemmel ölni tudok, de a vámpírokon nem hat, se a félvéreken. – Válaszolta Leo.
- Értem. – Bólogattam.
- És még van valakinek képessége? – Kérdezte Blair.
- Nekem van, én látom a jövőt! – Mondta Alice.
- Én nagyon tehetséges nyomkövető vagyok, a legjobb, mert ügye a Volturinak csak a legjobb kell és én voltam az, de a Cullenéket választottam! – Dicsekedett Demetri.
- Én érzem a 2lény közötti kapcsolattatot és befolyásolni is tudom. – Mondta higgadtan Jasper.
- Nekem pajzsom van. – Mondta Bella.
- Én meg a gondolataimat meg tudom mutatni valakinek ha, megérintem az illetőt. – Ült Renesmé Bella ölébe.
- Jó képességeitek vannak! – ismertem el.
- De nekünk mennünk kell, holnap iskola. – Állt fel a helyéről Blair.
- Majd még biztos találkozunk! Viszlát! – Köszöntem el a Cullen családtól és beültünk a kocsinkba. Otthon Rachel alított meg minket a folyosón.
- Na, milyen lettek a balett ruhák? – Kérdezte Rachel.
- Nem próbáltuk fel. – Válaszoltam flegmán. Felmentünk a szobánkba és átmentem Blairhoz.
- Sohasem hittem volna, hogy léteznek vegetáriánus vámpírok. – Csodálkoztam.
- Hát én se. Láttad Demetrit? – Kérdezte.
- Igen láttam. – Válaszoltam.
- annyira helyes! – Ámuldozott Blair.
- Aha. Álmodozz, csak én megyek, megírom a kémia házit. – És becsuktam a szoba ajtaját.