Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás 1. fejezet

1. Fejezet.

Sziasztok! Itt az új történetem első fejezete, remélem tetszik és kérlek írjátok le, hogy mi a véleményetek róla.

Hermione szemszöge:

Minden pór és hamu, a Roxfortnak vége. Belatrix és a többi halálfaló felégették, minden emlékünk oda. Vajon hol fogunk ezután tanulni?

- Gyerekek! – McGalagony igazgatónő a diáktömeg elé állt. - Tudom, hogy most nagyon sok rossz dolog történt veletek. Tudjuk ki visszatért, Dumbledore professzor halála, most pedig ez… a Roxfort leégett. – Síri csönd lett, az igazgatónő maga elé nézett összefonta mellén a kezét és folytatta. – Ahhoz, hogy a feltámadt tudjuk, kit legyőzzük, mi túl kevesek vagyunk… össze kell fognunk másokkal, különben a világnak vége. Tudjuk kinek serege nem csak gonosz varázslókból, ha úgy tetszik halálfalókból áll, hanem más sötét lények ezrei szolgálják őt, gonosz vámpírok, gonosz vérfarkasok.

- Miért? Léteznek vámpírok és vérfarkasok? – Kérdezte Neville.

- Igen. – Bólogatott az igazgatónő. – Volterrába utazunk ott él egy nagy vámpírcsalád, akik nem szeretnék, ha a gonosz nagyúr győzne, ezért felajánlották, hogy ott tanulhattok és kaptok szállást is. Legalább is azok, akik akarnak menni. Szóval fel a kezet, akik jönni szeretnének! – Én raktam fel elsőnek a kezem, majd a Weasley-ék is majd Harry és szép lassan szinte minden gyerek. Csak a Mardekár ház gyerekei nem.

- Akkor pakoljatok össze a cuccaitok, már ami nem égett el, mert 1 óra múlva mugli vonatra ülünk és meg nem állunk Volterráig! - McGalagony igazgatónő elment, nekem minden ruhám elégett, de Ginny felajánlotta, hogy ad nekem pár ruhát kölcsönbe.

1 óra múlva már a vonaton ültünk. Mellettem Ginny és Luna, Ginny mellett Ron ült. Velem szembe Fred, George és Hary.

- Milyen vámpírcsaládhoz megyünk? Nem azt mondta McGalagony, hogy a vámpírok tudjuk, kit szolgálják?- Kérdezte Ron idegesen. – Nem igazán akarom, hogy kiszívják, a vérem én sokkal jobban szeretem a bőröm alatt tudni.

- Jaj, Ron! – Csitítottam le Ront. – Csak annyit mondott, hogy gonosz vámpírok, nem azt, hogy minden vámpír! .. De tényleg jó lenne tudni, hogy hova megyünk és milyen családhoz.

- Tudod Hermione mi tudjuk, hogy hova és kikhez megyünk! – Mosolygott George.

- Ugyan már honnan tudnátok! – Ráztam a fejem. George megvakarta a fejét.

- Talán mert utána néztünk! – Mosolygott Fred. Közelebb hajolt hozzánk. – Volterra Olaszországban van, egy nagyon picike városka alig 100 lelket számlál, de annál több lelketlen lényt.

- V. V., Vámpírokat? – Kérdezte Ron.

- Igen azokat! – Helyeselt George.

- Volterrában csak egyetlen vámpírcsalád él, a Volturi. Ha úgy tetszik ők a vámpírok királyi családja, ők hozzák a törvényt, és ha azt meg szegi egyetlen vámpír is, akkor ők megbüntetik azokat. A halállal! – Suttogta Fred amitől nagyon hátborzongató lett.

- Kevés törvényük van, de azt nem lehet megszegni! – Folytatta George. – 3 Mesterük van, Aro, Marcus és Caius ők milliók felett bíráskodnak, aztán ott van a Volturi testőrségének a hadvezére, majd néhány jobb módú vámpír, akik a 3 mester kedvencei, azt hiszem egy lány, egy nagyon erős vámpír és egy nyomkövető. Nekik tejhatalmuk van a többi katona felett.

- Nos, csak ennyit tudunk róluk. – Mondta Fred, végre normális hanglejtésben.

- Jézusom!!! – Vacogott Ron. – Biztos olyan félelmetesek lesznek az agyaraikkal meg minden!

- Tulajdonképpen nem! – Mondta George. – A vámpíroknak nincsenek agyaruk, hanem penge éles foguk van és a fogaikban méreg, hófehér bőrük van lilás beütéssel a szemük alatt.

- A szemük színe étrendjüktől függ. – Folytatta Fred. – Ha emberi véren élnek, akkor piros, ha éhesek, akkor fekete, ha pedig állati véren élnek arany barna. Tulajdonképpen nagyon gyönyörűek, ez az egyik módszer, amivel áldozataikat magukhoz csábítják.

- És a Volturinak milyen színű a szeme? – Kérdezte Harry.

- Piros. – Válaszolta egyszerre az ikerpár.

- De hát nem azt mondtátok, hogy a gonoszok Voldemortot szolgálják? – Kérdezte Harry.

- De. De csak gondolj bele Harry! Ha a sötét nagyúr veszi át a világ fölött az uralmat az a Volturinak nem jó mivel most övék a világ és ezt így szeretnék továbbra is.

Jane szemszöge:

Nem értem miért kellett Aro mesternek összehívnia minden Volturit, alig férünk be a nagy termembe.

- Köszönöm, hogy eljöttetek kedveseim! – Mutatott végig mindenkin Aro mester a tenyerével. – Vendégeink lesznek, akiket nem ehettek meg és nem is bánthattok. Ugyan is ők segíteni fognak nekünk, hogy Voldemort ne kerüljön még nagyobb hatalomra, mint amin most van. Ők varázslók gyerekek, azok szülei illetve azok tanárai lesznek itt. Szeretném, ha mind kedvesek lennétek velük. Ha nem akkor annak a vámpírnak halál a jussa.

- Mi? – Kérdeztem megdöbbenve.

- Tessék kedvesem! – Mondta Aro.

- A boszorkányok miatt akartak minket az emberek megölni! Miattuk kötöztek ki engem és a bátyám 15 évesen egy farúdhoz és azért gyújtották meg alattunk a szénát, mert azt hitték, hogy boszorkányok vagyunk. Most meg azt kéred, hogy nyaljam ki a seggüket?

- De Jane kedves! Ha nem hiszik azt, akkor most nem lehetnél vámpír. – Kedveskedett a mester.

- Igen… Akkor lehetne gyerekem, lehetne életem. – Sarkon fordultam és kimentem a teremből, olyan nagy erővel csaptam be magam után az ajtót, amennyire csak tudtam.

Ron szemszöge:

- Figyelj csak Fred! – Löktem oldalba a bátyám.

- Mi van?- Kérdezte.

- Valamelyikötők mondta, hogy a vámpírok fogában méreg van. Az mi célt szolgál?

- Roni, Roni! – Nevetgélt Fred, bár nem tudom, hogy mi olyan vicces neki. – Tudod, hogy lesz valakiből vámpír? – Kérdezte.

- Passz.

- A vámpírok mérgéből, a vámpír megharap valakit annak mérge az áldozat szervezetébe jut és elkezdődik a kínokkal teli átváltozás. De tudod nem olyan egyszerű átváltoztatni valakit, mint ahogy hallatszik, nem ám! – Tekergetgette a fejét. – Amikor a vámpírok megérzik az emberi vér ízét szinte lehetetlen nekik leállni, de persze sok-sok gyakorlás után megy nekik. – A vonat megállt mi meg leszálltunk. McGalagony professzor után mentünk majd 5 percnyi séta után elértünk egy nagy óra alá, bementünk az ajtón és ott ált két férfi. Talpig feketében. Az egyiknek fekete tüsis haja volt, egy 2 méteres benga izomtorony, a másik nála alacsonyabb volt, de azért izmos.

Luna szemszöge:

Ahogy beléptünk az ajtón két férfi állt előttünk. Minden bizonnyal vámpírok, igen biztos azok hiszen még életemben nem láttam olyan jó pasikat mint ők. Az egyik nagyon magas és izmos volt, az arca pedig gyönyörű. A másik arca is gyönyörű volt, nálam magasabb volt, de ő nem volt magasabb a másik fickónál, de azért ő is izmos volt. Annyira jól és annyira rosszfiúsan néztek ki, de nagyon dögösek.

- Nagyon örvendek Felix Volturi vagyok! – Mutatkozott be az izmosabb és elerezetett egy mosolyt.

- Én Demetri Volturi vagyok! – Mondta a kisebb és ő is mosolygott. Ó istenem! A mennyben vagyok? Halhatatlanok, szépek és még kedvesek is? Ez nem lehet!

Ron szemszöge:

Jézusom! Minden lány csak úgy mosolyog erre a két benga állatra. Pedig nem valami jól néznek ki, ráadásul milyen nevük van Felix és Demetri. HÚÚÚ Felix és Demetri a nagy erős vámpírok! Persze! Inkább valami babák. Ki félne ezektől? Én nem!

- Aro mester küldött minket, hogy vezessük el önöket a palotába. Erre tessék! – Mondta Felix.

Mindenki elindult utánuk, valami lépcsős akármin lementünk egy földalatti járatra ahol megjegyzem nagyon hideg volt. Majd valami liftbe szálltunk, a lift 10-szer biztos fordult mire minden gyereket, szülőt, tanárt felhozott. Majd egy nagyon hosszú folyosón mentünk végig aztán a Demetri nevű Vampire benyitott egy nagy helységbe. Ahol 3 nagy szék volt, amiben ültek is, két fekete hajú és egy szőke amolyan Draco hajszínű vámpír. Mellette ált egy kb. velünk egy idős fiú lejjebb ált egy szintén velünk egy idős szőke hajú lány.

A középső székről leszállt az egyik vámpír és felénk libegett.

- Isten hozott titeket szerény hajlékunkban drágáim! – Mondta a férfi. – Én Aro vagyok, ő ott Marcus. – Mutatott a másik fekete hajú férfira. – Ő pedig Caius. – Mutatott a szőkére. – Ő Alec a Volturi testőrségének hadvezére. – Mutatott a fiúra. – Ő pedig Jane, Alec húga. – Mutatott a szőke lányra. – Felixszel és Demetrivel már biztos találkoztatok. – Nevetgélt a férfi. –Tőlük és még minden Volturitól kérdezhettek bármit és szívesen eligazítanak bennetek, a városban. Igaz? – Kérdezte a vámpírjaitól, a szőke lány azt hiszem Jane lehetett egy erőltetett mosolyt adott válaszként. Aro ismét felnevetett.