Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás 2. fejezet

2. fejezet


Hermione szemszöge:
Lassan már egy hete vagyunk a Volturinál, és mind megtudtuk, hogy mely vámpírokban bízhatunk, vagy kik azok akik gyűlölnek minket. Felix és Demetri írtó jó fejek, állítólag több ezer évesek, mégis úgy viselkednek mint az ovisok. Én, személy szerint jobban bírom Heidit, (igaz szörnyű, hogy hogyn csalja magához az embereket, hogy aztán a Votluri minden tagja falatozzon belőle) nekem ő az amolyan divat minta képem, nagyon divatosan öltözködik. Janere viszont ránézni sem merek, ahogy ránk néz... szinte már a szemeivel megöl. A testvére Alec viszont egészen... kedves, de mivel hadvezér mindig úgy kell viselkednie mint aki karót nyelt. Hát a 3 mester, nos ők igazán... sokszínűek.
Ott van Aro: Az embert az őrületbe tudja kergetni a lekesedésével.
Caius: Nagyon gonosz, félelmetes, meg az, hogy suttog egyfolytában... meg az a fancsali képe. Ránézni is rossz.
Marcus: Tulajdon képpen fel sem tűnne, ha nem lenne, ő szerintem leginkább egy zombira hasonlít mit sem a vámpírok királyi családjának egyik vezérére.
Na meg ott az a Renata, na őt kifejezetten gyűlölöm, mindig azt veszem észre, hogy más merre megyek mint ahová akartam.
* * *
Aro mindenkit összehívott a nagy terembe, ahol a trónjuk van. Aro felált.
- Azért hívtalak össze bennetek, hogy elmondjam, sikerült pár barátomat rávennem, hogy segítsenek nekünk a harcban. Ők nem olyan vámpírok mint mi, ők khm... nos nem ölnek meg egy embert sem a vérük miatt, hanem az állatok vérét iszik meg. Pár perc és itt lesznek.

Mintha Aronak látomása lenne, mert a sárga szemű vámpírok ( mert sárga volt mindegyik szeme, kivéve kettőnek: az egyik egy fiatal lány volt körübelül 15 éves lehetett, a másik pedig egy középkörú nő volt, minden bizonnyal a lány édesanyja hiszen a vonásaik nagyon hasonlítottak, meg volt abban a két nőben egy kis Caius is, mármint Caius álla, tökre olyan mint a 2 nőé, annak a 2 nőnek piros volt a szeme és fekete köpenyben voltak, oylanban mint Jane és Alec)
- Carlisle! - Megölelte a szőke sárgaszeműt. - Tanya! - és megölelte az egyik sárgaszemű rézszínű árnyalatban pompázó szőke hajú nőt. - Köszönöm szépen, hogy eljöttetek!
- Mi köszönjük Aro, hogy a tavalyi khm... összezördülés után is bízol bennünk! - Mondta, asszem Tanya, vagy ki csoda.
- Ugyan! - Legyintett Aro. - Én is megvédeném bármelyik családtagomat ha hibásan akarná valaki, vagy valakik megölni. - Mosolygott Aro azt hiszem Carlisle-ra. - Carlilse! Remélem hamarosan ismét a barátomnak nevezhetlek!
- Reméljük Aro! - Carlilse kicsit mogorván nézett Arora.
- Ó! Milyen figyelmetlen vagyok! Még be sem mutattalak a többieknek! Ő Carlisle! Esme! Rosalie! Emmett! Alice! Jasper! Bella! Edward! Tanya! Kate! Eleazar! Carmen! És a mi 2 Volturi katonánk Nikki és Katherin. - Aro végig mutatott mindenkin.
- Na te korcs! Rájöttél, hogy miért vagy olyan amilyen? - Kérdete Caius, Nikkitől.
- Ne merészelj így beszélni a lányommal Caius! - Katherin úgy morgott Caiusra mint az oroszlán. Fogát vicsorvatva zárta össze, de Felix állt elé. Sarkon fordította a nőt és kikisérte.
- Igen Caius bácsikám! - A lánynak széles mosoly lett az arcán, amitől Caiusnak a szeme egy csíkká lett. - Eleazar nagyon kedves volt és mindent megválaszolt.
* * *
Este összegyültünk páran a szobámba Luna, Harry, én, az ikerek, Ron, Ginny és Felix.
- Felix! Mi volt délelött az az összezördülés Caius meg a nő között? - Kérdezte Harry.
- Hát, a nő, Katherin Caius vér szerinti testvére, Katherin az idősebb. És a múltban történt köztük egy nagy khm, őm vita.
- Mi? - Kérdeztem.
- Sok ezer évvel ezelött amikor caius vámpírrá vált, elment, hogy megölje a nővérét, de Katherin nem volt otthon, csak a 15 éves lánya. Caius pedig alapjába véve gyűlölte a nővérét és bármit meg tett volna azért, hogy fájdalmat okozzon a nőnek. Caius pedig tudta, hogy Katherin mindennél jobban szereti a lányát, Nicolt. És ezért átváltoztatta. Caius és Nicol ( Nikkinek fogom becézni a történetben) olyan 10 évig együtt voltak.
- Úgy együtt? - Kérdezte Ginny.
- Nem. - Rázta a fejét Felix. - Csak mint evő partnerek, együtt erősebbek és gyorsabbak voltak. De Nikkinek hiányozni kezdett az anyja ezért visszament szűlővárosába, Firenzébe. És átváltoztatta Katherint. De Katherin sosem bocsátott meg Caiusnak és még jobban gyűlölik egymást mint valaha, Katherin úgy érzi, hogy Caius elvette tőle a lehetőséget, hogy anya legyen. De azért csatlakoztak a Volturihoz és mint láttátok a köpenyük színét magas rangon vannak.
- És mit tudott meg attol az e betűs férfitől? - Kérdezte George.
- Eleazar? - Kérdezte Felix mire George bólintott. - Hát Nikki uralja a négy elemet, és tud aludni, ráadásul ha például megvágnám elötte valakinek az ütőerét és csak úgy spriccelne az illetőböl a vér, Nikki akkor sem támadná meg csak, ha akarná. A csajnak iszonyatos önuralma van. És mai még furcsa, hogy mindig azt hittük, hogy két ugyan olyan képesség nincs, de mi ismerünk még valakit aki uralja a négy elemet, a tüzet, a vizet, a földet és a levegőt. Benjaminnak hívják.

Bella szemszöge:
- Szerinted, ha megnyerjük ezt a csatát akkor a Volturi elenged minket? Úgy értem, te is tudod, hogy mennyire ki voltak bukva amikor tavaj a mezőn megfutamodva menekültek. Mi van ha bosszuból megölnének minket? - Kérdeztem aggódóan Edwardtól. Mire ő átfonta a kezét a derekamon és a nyakamat csókolgatta.
- Ha akár csak erre mer valamelyik köpenyes is gondolni, akkor fogjuk magunkat és elmegyünk, nem kötelességünk Voldemort ellen harcolni.
- És ha nem engednek el? - Kérdeztem mire ő felnevetett.
- Jelelleg kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy feltartóztassanak minket. Ha Voldemort győz akkor a Volturinak és az uralmuknak vége, egytől -egyik elpusztulnak.



( Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott és, hogy ilyen rövidre sikeredett. A 3. fejezetet megpróbálom hosszabbra írni.)