Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás 3.fejezet

Nikki szemszöge:


- Nikki!- Szólt Ginny, vagy Hermione? Jaj...nem vagyok tisztában ezekkel az új nevekkel.
- Igen? - Hátrafordultam a lányhoz, aki beletúrt vörös hajába, majd hátra simította.
- Szóval...- Beleharapott az ajkába és a homlokát ráncolta. Majd nagy levegőt vett. - Tudom, hogy őőő, hát szóval mi nem nagyon ismerjük egymást. Meg gondolom nem is nagyon keresed a varázslók társaságát, de...- elmosolyodott. - Nagyon érdekelne, hogy mért fél tőled minden Volturi, még a mesterek is tiszetelettel és enyhe félelemmel néznek rád. Pedig, te nem mester vagy hanem katona...- megrázta a fejét zavarában. - Nem nagyon értem. - Ráadásul te is Volturi vagy, én úgy tudtam, hogy a Votlrui nem fél egymástól. - Hangos nevetésben törtem ki.
- Tudod, hogy mi a képességem?
- Nem.
- Gyere utánam! - A szobámba vezettem a varázylót, majd becsuktam az ajtót és leültettem az egyik kényelmes bőr fotelembe. én meg vele szembe leültem az ágyra. - Akkor a történetemet sem tudod nem igaz?
- Nem, nem tudom.
- Akarod hallani? Utána valószínűleg, sőt... biztos, hogy félni fogsz tőlem. Meg is lesz majd rá az okod.
- Szeretném tudni. - erősködött a lány.
- Rendben! - Bólintottam. - Én figyelmeztettelek.
750-ben éltem, anyámmal Kathelinnel és a nagybátyámmal Caiusszel. Pár hónappal múltam el 15 éves. Tudod anyám és Caius bácsi sosem voltak jóban, mindig voltak köztük ellentétek, mindig vitatkoztak. Ez abból adódott, hogy Caius bácsi az édesapja kedvence volt és mindent megtett, hogy fia kedvében járjon, viszont anya, anyukája is így tett a lányával és amikor a szülők a neveltetésben, illetve gyermekeik vágyainak teljesítésében nem értettek egyet akkor ordibáltak, veszekedtek, szitkolóztak. És hát így nőtt fel a két gyerek is. Ezért természetes volt, hogy gyűlölik egymást. ... Tudod, Caius azért különös képp engem úgy ahogy bírt.
Caius egyszer csak eltűnt évekig nem kaptunk róla hírt, már azt hittük, hogy a germánok elkapták, de nem így volt, 5 évvel később visszatért, kicsit másképp mint az emlélkeimben. .. Sötét, esős este volt életem utolsó órái. anyám aznap nem volt otthon, egész napos gladiátor küzdelem ment Marcus Aurélius tiszteletére, és anyám nagyon szerette a gladiátor küzdelmeket. De én még nem mehettem megnézni, bár Marcus Aurélius fia, Commodus úgy gondolta hasznomra válna, de anyám nem ment bele. Tehát aznap egyedül maradtam. Épp a lefekvéshez készülődtem amikor az ajtó nyikorgását hallottam. És ott ált az ajtóban Caius. Hófehér bőre szinte világította sötétben csak úgy mint vörösen izzó szemei. Fekete köpeny volt rajta, ami egészen leért a földig.
- Caius? - Kérdeztem a félelmetes alaktól. Mire az gonoszan elmosolyodott.
- Nicol! - A hangja más volt mint Caiusszé, de még is tudtam, hogy ő az. - Anyád hol van?
- A Colosseumban. - Egyszerre válaszoltam, arra szín tisztán emlékszem, hogy Caius hibátlan arca szinte elkábított, le sem akartam venni a pillantásom róla. Majd Caius elkezdett körbe járni engem, lassan, kecsesen, úgy mint egy mumus, a rémálmokban, közben gonosz, vörös szemeit le sem vette rólam. És megint elmosolyodott, most másképp mint azelött, olyan volt... mint a leggonoszabb teremtmény. Mégis gyönyörű.
- anyád szereti a brutális dolgokat, mit szólna hozzá ha a szeretet lányával is megtörténne?! - Caius ismét elmosolyodott, úgy...
- Tessék? Caius! Mire akarsz kilyukadni? - Nem értettem mire gondol Caius, de halványan azért sejtettem, hogy meg akar ölni, és igazam is lett. A falon lógó kardot levette a helyéról, és felém jött, majd hasba szúrt, mellbe, lábba, majd apró vágásokkal "díszítette" a kezemet, és az arcomat. Elhiheted, hogy testem vérének több mint a fele a padlón volt, majd Caius a nyakamba harapot és szívni kezdett valamit, akkor már tudtam, hogy a véremet, kb, 2 perc után abba hagyta. Én pedig felsikítottam. - Az átváltozást nem firtattam, mert a vörös hajúnak hányingere lett, de visszatartotta. - Mikor átváltoztam Caiusszel éltem, amikor rájöttem, hogy mi a különleges képességem, hát akkor madarat lehetett volna fogatni velem. A 4 elemet uralom. - elmosolyodtam. - A tűz, a víz, a levegő, és a föld. Mind az enyém, mind az én hatalmamban vannak. Van még egy vámpír aki szintén ezzel az erővel rendelkezik, de én erősebb vagyok nála. Ami után átváltoztam vérszomjas egy dög lettem, szörnyeteg a legrosszabb fajtából. Kínoztam, ittam, gyilkoltam. Mind ezt hatalmas szadizmussal. Képzelheted mennyire veszélyes voltam, el sem lehet rosszabbat képzelni egy vérszomjas vámpírnál akit még csak meg sem lehet ölni.
- Én úgy hallottam, hogy anyukádat is átváltoztattad.
- Igen, kb. úgy egy 10 évvel később. Ekkor csatlakoztunk a Volturihoz. Caius gondolhatod mennyire örült, hogy utálatos nővére örökkön-örökké vele lesz.
- És még mindig ilyen vagy? - Kérdezte a seprűs lány.
- Nem, már nem. - Megráztam a fejem. - A Volturi sokat segített, és bíznak bennem. A legjobbaktól tanultam. Felix verekedni, Demetri keresni, Alec hatástalanítani, Jane gonoszkodni tanított.
- És miért voltál annál a sárga szeműnél?
- Eleazar? Milyen sokat tudsz!
- Felix mesélte. - A lány elpirult.
- Hogy is hívnak?
- Ginny Weasley.
- Szóval Ginny, Én nem csillogok a Napon, tudok aludni, elviselem az emberi ételt is, és ha például elvágnád a nyakad nem biztos, hogy neked mennék, vagyis nagy az önuralmam. Ezt mindenképpen szerettem volna megtudni, hogy miért van ezért ellátogattam Eelazarhoz aki meg tudja állapítani, hogy kinek mér az a képessége ami.
- És neked mér ez?
- A 4 elemre nem tud mit mondani. Viszont az emberi tulajdonságokra igen. Azzal indokolj, hogy a testem vérének már a negyede sem volt bennem, mivel Caius igencsak megvagdosott, utána pedig megcsapolt, a méregnek nem maradt túl sok vérkészlet amit át tudott volna változtatni, ezért félig meddig ember és vámpír vagyok.

Jane szemszöge:

Ilyen nincs!!!!!!!!!! Nekem kell vigyáznom erre a két gyagya ikerre, csak mert Aro úgy gondolja, hogy ezek a nagy poéngyárosok majd segítik oldani állítólagos karót nyeltségemet, pedig én nagyon laza vagyok! Csípőre tettem a kezem és durcásan az ikrek szobájába mentem ami amúgy még pár száz évvel ezelőtt még az enyém volt. Remek!
- Szia Janei! - Köszöntött Asszem George.
- Így ne merj szólítani világos? Mert ha még egyszer így szólítasz akkor megtapasztalod a kínok kínját! - Fenyegettem a vöröskét.
- Hűha George! Drakula asszony úgy tűnik ma nincs valami jó hangulatban! - Nevetett Fred.
- Ő sosincs abban! Ezt sose feledjétek. - Jött be az ajtón Alec.
*********************************************
Tik-tak-tik-tak. Múlnak a percek mégis olyan mintha már vagy 1000 éve itt lennék.
- Ezt hallgasd! - Kérlelte Alec a csendet. - Hogy hívják a spanyol rigót?... Rodrigo. HAHAHAHA! - Jééézusom! Amióta a seprűsök betették Volterrába a seprűjüket azóta Alec olyan , olyan jó kedvű és vicces! Ez nem ér!!!!!!!!!!!!!!!!!