4. Fejezet

A randi
- Mi ez a komor hangulat? – Jött felénk Atheodora aki mint mindig most is mosolygott.
- Semmi, én most elmegyek! – Mondta Alec és már nem is volt sehol. Szépen én és Jane és leléptünk és bementünk Jane szobájába.
- Valami rosszat mondtam? – Kérdeztem miközben Jane egyik plüss macijával babráltam.
- Tessék? – Kérdezte Jane.
- Hát Alec, miattam ilyen?
- Talán. Nem tudom. Lehet, hogy az a baja, hogy amikor ott az erdőben üvöltöztél akkor az én nyugtatásomra nyugodtál le nem az övére, pedig én ugyan azt mondtam, mint ő csak kicsit finomabban.
- Én most megyek, szia! – Elgondolkodtam azon amit, Jane mondott és úgy gondolta, hogy bocsánatot kéne kérnem Alectől. Bekopogtam a szobája ajtaján, és sokáig nem jött válasz. Már azon voltam, hogy nincs itt, amikor végre megszólalt.
- Ki az?
- Angelika! Bejöhetek? – Kérdeztem.
- Persze, gyere csak! – Kinyitotta az ajtót és betessékelt.
- Bocsánat, ha megbántottalak volna, nem volt szándékos! – Kértem elnézést Alectől.
- Tessék? Nem kell elnézést kérned, nem csináltál semmit, miből gondoltad?
- Hát onnan, hogy úgy elrohantál és lehet, hogy azért mert nem a te nyugtatásodra nyugodtam le, hanem Jane-iére.
- Nem, de, hogy is! Csak az a vámpír megkarmolt és kicsit csípett a helye. Látod? – és megmutatta a csuklóján lévő piros csíkot.
- Oh. Remélem, meggyógyulsz! – Hogy ez milyen béna volt, remélem, meggyógyulsz mért nem mondtam már el neki egy ősemberes viccet, talán azon kevésbé röhögött volna annyira, mint ezen.
- Biztos! …. Nem lenne kedved eljönni velem holnap alkonyatkór a tengerpartra? – Kérdezte kicsit félénken.
- De, de szívesen! – Szinte kibújtam a bőrömből örömömben.
- Rendben akkor holnap alkonyatkór a parton a mólónál jó lesz?
- Tökéletes! – Még mindig nagy vigyorral mondtam. – Akkor én most megyek! – Mutattam a mögöttem lévő ajtóra és kitáncoltam. A folyosón mindenki megnézett, hogy minek örülök annyira, közben még Caiussal is találkoztam, aki bizonyára átkozza azt a napot amikor Volterrába estem.
- Minek örülsz annyira? – Kérdezte, szúrósan.
- Aminek te nem! Amúgy rájöttem, hogy mi a különleges képességed! A szúrós nézés, mert az nagyon megy neked, profi vagy benne! Amúgy ha tényleg tudni akarod örömöm okát… hát jó… Aro megengedte, hogy felgyújtsalak!
- Hogy mi?
- Csak vicc volt!
- Hogy merészeled! – És odajött hozzám, majd megpofozott. Mivel én nem vagyok az a fajta, aki hagyja magát, rávetettem magam Caiusra, ott téptem vállig érő haját, majd amikor már úgy döntöttem, hogy már nem úgy néz ki, mint egy haj, elkezdtem ütni a fejét. Hirtelen valaki a derekamnál fogva emelt fel és a lehető legtávolabb rántott Caiusról. Hátra fordultam és Felix volt az, közben Demetri segített felállni Caiusnak aki inkább nézett ki egy villanypásztornak ahol épp egy gólya járt és a fejére fészkelt, mint egy Volturi vezetőnek, Demetri és Felix is elröhögték magukat Caius látványára. Caius pedig már intett a kezével, hogy megint lepofoz amikor Aro megragadta a kezét és kezét ökölbe szorította, majd mutató úját jobbra- balra ingatta.
- De ő kezdte! – Mondta caius Aronak.
- És ki is a dedós? – Kérdeztem Caiusra fintorogva. – Különben is te kezdted, ha nem pofozol meg akkor én, nem tépázlak meg. Ennyi! – Letéptem Felix kezét a derekamról és a szobám irányába mentem. Lefürödtem, és megmostam a fogam, majd a városba mentem és rendeltem egy nagy pizzát ugyanis farkas éhes voltam. Utána elaludtam másnap délben ébredtem fel és Sulpicia ült az ágyam szélénél.
- Szépen megtépted Caiust, ügyes voltál, ráfért! – Mondta elismerően Sulpicia.
- Köszönöm! Mennyi idő van?
- Dél múlt egy órája.
- Mennyi? Nekem még ruhát kell néznem! – Kerekítettem ki a szemem az idő hallatán.
- Elvigyelek?
- Igen meg köszönném! – Sulpiciával beszöktünk egy ruhaboltba és elcsórtunk néhány szép ruhadarabot, majd egy cipőboltban is ugyanezt. Amikor visszamentünk már 3 óra volt és 6-kor alkonyodik. Szépen felöltöztem, egy vérvörös felső volt rajtam, amivel egybe volt a szoknya, a combom közepéig ért, és egy ugyan olyan színű tűsarkút vettem fel. A hajam végét begöndörítettem, kicsit kihúztam a szemem feketére és az ajkaim piros szájfénnyel emeltem ki. Összevéve nagyon vagány és sexi voltam. 6 előtt tíz perccel elindultam a part felé. Amikor megláttam Alecet egy szál rózsával a kezében. Egy sötétkék ing volt rajta és egy sötét majdnem fekete farmer az ing szabálytalanul lógott a farmerre, de nagyon jól nézett ki. Amikor oda értem nagyot nézett.
- Gyönyörű vagy! – Mondta.
- Köszi. – Gondolom most fülig vagy tovább pirultam. – Te is jól nézel ki!
- Kösz. – Megköszörülte a torkát és folytatta. – Ez a tied! – És átadta a rózsát.
- Köszönöm, nagyon szép! – A rózsa tényleg gyönyörű volt.
- A te szépségedhez nem fogható! – Na, jó, ha így fojtatja, tovább kanállal kell engem felszedni.
- 
- Gyere, menjünk! – Megfogta a kezem és szépen lassan elkezdtünk a homokban sétálni, miközben azt néztük, hogy mellettünk pedig a Nap nyugszik és gyönyörű szép volt a tenger közepén ott volt a Nap sugara. Ez annyira romantikus volt, régen ezt ki sem néztem volna egy Volturitól sőt még most sem igazán. Szépen elkezdtünk beszélgetni Aleccel és már 10 környékén járhatott, amikor szépen lassan felém kezdett húzódni és megcsókolt. Az ajkai annyira édesek voltak, szívem szerint sosem hagytam volna abba ezért visszacsókoltam és átfontam a nyakán a kezem, amíg ő az övét a derekamon. Minden szépen és zavartalanul ment, amíg valaki el nem rontotta.
- Remélem védekeztek! Tudják a szüleitek? Mert hamar baj lehet ám belőle! – Jött hozzánk egy férfi, aki olyan alkesznek nézett ki és bűzlött a piától. Alec inkább szótlanul elhúzott engem és visszasétáltunk a palotába. Már ott álltunk a szobám ajtaja előtt.
- Nagyon jól éreztem magam! – Mondtam Alecnek még mindig fülig pirulva.
- Én is! – Válaszolta. – Jó éjt! – Már épp megfordult, amikor én visszahúztam és egy csókot nyomtam ajkaira.
- Neked is! – Bementem a szobámba és az ágyra dőltem, majd önelégülten mosolyogtam és álomba merültem.