9. Fejezet

9. Fejezet
Az esküvő


Alec rám mosolygott, Ivi pedig úgy vigyorgott, hogy azt hittem, hogy mindent tudnak.
- Megvan! – Kiállított fel Demetri.
- Mi? – Kérdeztem ijedten.
- Az esküvőnk időpontja! Holnap! – Örvendezett Ivi.
- De jó! – Öleltem meg.
- Aha! Gyere, próbáld fel a ruhád, Jane meg a többiek már ott vannak! – Húzott magával Ivi. A lányok már ott álltak a ruhájúkban. Ami gyönyörű volt, sötétlila hosszú szoknya, leírhatatlanul gyönyörű. Ivi a kezembe adta az enyémet, ami szintén sötétlila volt, de nem hosszú, hanem térdig érő.
- Ez pedig az enyém! – És a szekrényből előhúzott egy mesebeli szép esküvői ruhát. Vörös volt az alap színe, szív alakú, pánt nélküli. KB: 2 méteres uszálya volt hátul, ami szintén vörös volt. Mindent előkészítettünk, hogy ki mikor megy be stb. Közben a Cullenék is megérkeztek. Mind nagyon kedvesek voltak, az anyuka vámpír azt hiszem Esmé még sírt is. A nap hamar elment és már az esküvő napja volt. Én nekem már ott kellett ülnöm és Alecnek is mint tanú. Demetri pedig már az oltár előtt állt, nagyon kicsípte magát. Aro pedig előtte. Szépen mindenki megérkezett és még Ivi is.
- Kedves egybegyűltek! Azért vagyunk itt, hogy e két vámpírt a Volturi és a Cullen család színe előtt összeadjuk. hogy közéjük senki se álljék. se ember, se vámpír. Demetri Volturi! Akarod-e az itt jelenlévő Vivien Cullent feleségedül? – Kérdezte Aro Demetrit.
- Akarom!
- És te Vivien Cullen! Akarod-e az itt jelenlévő Demetri Volturit férjedül? – Kérdezte most Aro Ivit.
- Akarom!
- Van valaki, aki tud valamit, amiért ez a pár nem lehet együtt? - Kérdezte Aro. Senki sem jelzett ezért folytatta. – Helyes! Mostantól férj és feleség vagytok! Megcsókolhatod a menyasszonyt! – Demetri megcsókolta Ivit, mindenki gratulált nekik és elkezdődött a „buli”. Minden szép vörösben pompázott én Aleccel táncoltam, utána Aro és Marcus is felkért, közben Ivi is mindenkivel táncolt még velem is. Ivi épp Carlsileval táncolt én meg Felixel, biztos szép látványt nyújtottunk, Felix kb: 2 méter én meg olyan 1, 56 úgy kellett leguggolnia hozzám, Demetri csak szakadt a röhögéstől. Mikor vége lett a számnak cha-cha-cha- s szám ment ezért Demetrit felhúztam a helyéről és táncoltunk, majd keringőztünk mondanom sem kell a lában számára a postaút lett. Fájós lábammal leültem Alec mellé az asztalunkánál. Alec ránézett Janere aki felállt az asztaltól és elment, én csak furán néztem Alecre aki felállt és a székemmel szembe leguggolt. Előhúzott a zsebéből egy kis dobozt, kinyitotta és egy gyűrű volt benne.
- Angelika Dea hozzám jönnél feleségül? – Kérdezte Alec.
- Én… Én. – Dadogtam. Láttam, hogy Jane is engem figyel, na meg mindenki. – Igen! – És megcsókoltam. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, amin egy gyémánt ékeskedett. Ivi és Dem Velencébe mentek nászútra, én meg Alec felmentünk a szobába. Reggel, fini illatra lettem figyelmes. Kinyitottam a szemem és Alec ült mellettem egy tálca, sajtos hamburgerrel a kezében. Hozzá Cola volt.
- Jó reggelt! – Nyomott egy puszit a fejem búbjára.
- Eddig jó! – Mosolyogtam rá.
- Ez a tied! – Odaadta a kezembe a tálcát és az üccsit.
- Hm… De finom illata van! – Rám mosolygott és kiment a szobából én gyorsan felfaltam a kaját, lezuhanyoztam, megmostam a fogam és felöltöztem.