Halál utáni élet 9. Fejezet

9. Fejezet
Haza menjek, Egyáltalán melyik az otthonom?


Valaki kopogni kezdett. Ezért abbahagytuk.
- Caius mester! – Halottam meg Felix hangját.
- Igen Felix? – Kérdezte Caius.
- Megjöttek a Cullenék és nincsenek túl jó hangulatban!
- Caius felsóhajtott. És kinyitotta az ajtót, majd kimentünk. Felix sokat sejtve rám vigyorgott. Rágrimaszoltam mire ő hangosan felnevetett. Beléptünk a trón terembe. A triász trónnál. csak egy hely volt üresen, Caiusé. Rápillantottam a füstölgő Cullen családra. Rosalie egyből ráugrott Caiusra. Aki a földre esett. Ros volt fent míg Caius az arcát védte. De Ros teljesen lefogta őt. És ütötte. A testőrök közbe akartak lépni, de Bella pajzsot emelt. Majd egy Volturis is így tett. Ezért Ros valahogy hátra esett, neki egyenesen a falnak, ami szépen beszakadt. Emmett nekiugrott annak a Volturi vámpírnak, aki a pajzsot emelte és leütötte. Egyenesen a tarkójának vágta erős ökölbe szorított kezét. Nem ájult el a vámpír,. de nem tudott megállni a lábán és elesett. Még mozogni se tudott.
- Elég! – szakította félbe Aro a verekedést. – Carlisle! – Szólította meg Carlsilet. – Minek köszönhetjük látogatásotok? – Érdeklődött Aro.
- Hogy képzeli ez a felfuvalkodott ős öreg, hogy csak úgy megfog valakit és elviszi Volterrába? A világ másik végére! – Ordibált Rosalie.
- Tulajdon keppen! Volterra nincs a világ végén. Hisz a világ vége nem is létezik. Ráadásul Volterra Olaszországban van, Olaszország meg Európában, Európa meg szinte a világ közepe. Szóval nincs a világ végén! – Oktatta ki Felix Rost.
- Felfuvalkodott? Ős öreg? – Kérdezte Caius.
- Mi csak haza szeretnénk vinni Ambert! – Nyugtatta meg a társaságot Carlisle.
- Carlisle! – Jött egy édes hang az ajtó mögül. Hátra néztem, az a lány volt az, Demetri felesége, Brianna. Élőben még sokkal szebb volt, mint a képen. És nem csak a képen, de itt is olyan kisugárzása volt, amiért még a mesterek is rá figyeltek. Gyönyörű alakját ki emelte. A haja szőke göndör volt, vérvörös szeme és szája volt. Fekete feszülős felső volt rajta, a nyakán a Volturi címer ékeskedett. Farmer miniszoknya volt rajta és egy magas sarkú cipő. – De rég nem láttalak! – Ölelte meg Carlsilet mintha édesapját ölelné meg.
- Én is rég láttalak Brianna! – Mosolygott rá Carlisle Briannára. – Azt ígérted, hogy meglátogatsz! – Korholta le Carlisle a lányt.
- Igen tudom és sajnálom! De Demetri azt mondta, hogy idővel úgyis rájössz, hogy nincs még egy olyan beteg vámpír, aki követné a vega életmódot és visszajössz hozzánk. Én meg azt sem tudtam, hogy hol keresselek. – Sajnálkozott Brianna.
- Beteg? – Kerekedett ki Carlisle szeme. – Nem vagyok beteg! – Förmedt rá Demeterire.
- Bemutatnád nekem a családod? – Kérte Brianna Carlsilet kutya szemekkel.
- Renden! – Ment bele Carlisle. – Ő itt a feleségem Esmé. A gyerekeim, Edward, Bella, Rosalie, Emmett, Jasper, Alice, az unokáim, Renesme és Amber. – Mutatott be mindenkit.
- Sziasztok! – Köszönt barátságosan Brianna.
- Szia! – Köszöntünk kórusban.
- Amber itt marad! – Vágott közbe Caius.
- Nem marad! – Vágott vissza az összes Cullen.
- Erről inkább döntsön Amber! – Mondta Demetri.
- Ó végre egy ép eszű vámpír! – Hálálkodtam Demnek.
- Igen én is tudom! – Mosolygott Dem.
- Szóval!- vettem egy nagy levegőt. – Mi lenne, hogy, ha a Cullenék itt maradnának egy időre? – Kérdeztem.
- Nekem 8. – Vonta meg a vállát caius. – Csak Ros mellőzze a düh kitöréseit.
- Neked Ms. Cullen vagy Mrs. McCarthy! – Tette csípőre a kezét Ros.
- Neked meg caius mester! – Emelte fel a fejét Caius.
- Pfh. – Ez volt Ros válasza.