Ellenségből barát 2. fejezet

2. Fejezet

- Kristen micsoda? – Kérdeztem.
- Kristen Parker. – Válaszolta higgadtan. Még csak most vettem észre, hogy a szeme piros volt. Bolond? A ruhái sem voltak valami normálisak, igaz semmire sem emlékszem, de akkor is fura összeállítás volt. Nincs rajta cipő, farmerben van egy zöld trikóban és valami fehér farkas szőrme volt a vállán. Vagy csak az én ízlésem fura? És lehet, hogy amit én hordok az nem normális? …. A piros szemei akkor is nagyon furák voltak… bizonyára nagyon sokat nézhettem, mert neki is feltűnt.
- Mit nézel? – Kérdezte kicsit fura hangnemben, mintha csak próbált volna kedves lenni, de nem igazán sikerült neki.
- Semmit! – Vágtam rá. - …! A szemeid. … Pirosak! – Ráztam a fejem értetlenül.
- Oh! – Felkuncogott. – A tied is azok.
- És az a normális? – Kérdeztem.
- Attól függ, hogy kikre értelmezzük. Ha az emberekre… akkor nem. Ha vámpírokra, mint amik mi is vagyunk akkor igen ez a normális. – Válaszolt higgadtan Victoria.
- V. V. V. Vá… vámpírok? – Dadogtam össze- vissza.
- Igen azok!
- Hogyan lettünk azok? – Kérdeztem.
- Majd meglátod! – Gyorsan felpattant és megragadta a karom majd kihúzott a barlangból.
- Hova megyünk? Kérdeztem miközben szélsebesen rohantunk északra.
- Seattle-be.
- Mert. Minek kérdezősködsz annyit? – Kérdezte erélyesen.
- Talán mert semmit sem tudok az életemről, és még a saját testvérem sem akar semmit sem mondani.
- Na, jó! – Vett egy nagy levegőt és kifújta. – Átváltoztatunk néhány embert vámpírrá és hadsereget csinálunk belőlük, hogy megöljük a Cullen családot.
- Ki k azok a Cullenék? – Kérdeztem.
- Ők azok, akik megölték az én férjemet, Jamest. – Victoria elszomorodott.
- Részvétem.
- Kösz.
- Akkor megyünk Seattle-be, hogy átváltoztassuk a mi kis hadseregünket és szétrúgjuk a Cullenék hátsóját? – Kérdeztem Victől.
- Még szép! – Egy – két órán belül Seattle-ben voltunk, már éjfél volt maikor Victoria megtalálta a tökéletes első számú katonát. Odament hozzá beszélgetni majd csókolóztak, utána pedig megharapta. Közben egy 15 éves körüli lány sétálgatott, Victoria mutatott, én meg oda mentem hozzá és megharaptam. A férfi és a lány átváltozása is hamar megtörtént egy órán belül.
- Sziasztok! Én Victoria vagyok ő pedig a húgom Kristen! Titeket, hogy hívnak? – Kérdezte Victoria.
- Én Riley vagyok! – Kicsit félősen mondta a férfi, de nem remegett, mint a mellette álló lány.
- Én. Én Bree vagyok! – Most még jobban remegett. Látszott rajta, hogy fél tőlem… és én ennek örültem is.
- Akkor csapjunk a lecsóba! Ti vámpírok vagytok! – Riley és Bree tátott szájjal hallgatták, hogy Victoria mit mond. – Épp úgy, mint én és Kristen. Én a több százéves tapasztalatommal megtanítalak titeket verekedni meg ilyenek, és ha ez már megvan, akkor. Riley! A te feladatod az lesz, hogy miután átváltoztattam az embereket te tanítod meg az újszülött vámpírokat verekedni! Bree! te majd néha körül nézel, hogy mi van Alaszkában ahol a Cullenék laknak, több infót majd később adok róluk! Kristen te pedig meg tanulsz olyan jól verekedni, hogy olyat még egy vámpír sem látott, és olyan vérszomjas leszel majd a háborúra, hogy mindenki félni fog tőled. És ami a legfontosabb te ölöd meg Edward Cullent, azt, aki megölte Jamest!
- Király! Nagyon fog szenvedni James hamujára esküsom neked! – Válaszoltam Victoriának.
- És mi lesz, ha mi ebbe nem megyünk bele? – Kérdezte Bree.
- Akkor megölünk téged, szóval sok választásod nincs! – Parancsoló hangon mondta neki Vic. – És te Riley, benne vagy, hogy megöljük a Cullenéket? – Kérdezte Victoria mosolyogva.
- Hát persze! – Válaszolta egyszerűen Riley.
- Ha vége a háborúnak, akkor mindenki élheti szép vámpír életét, de addig minden parancsom követitek! Világos?
- Igenis hölgyem! – Húzta ki magát Riley.
- Igen! – Válaszolta lehervadva Bree.
- Helyes! – Bólogattam.
- Akkor most keresünk, egy farmot ahol gyakorolhatunk! – És Victoria elkezdett futni, majd mind követtük őt.