2011. július 19., kedd

Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás 5. fejezet

Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás 5. fejezet


Aro szemszöge:

- Alice! Kérlek, segíts! - Szóltam Alicenek, amikor megláttam őt a folyosón.

- Miben segíthetek? – Kérdezte csilingelő hangján. Bárcsak Volturi lenne…

- Te a jövőbe látsz! Mennyi időnk van még?

- A harcig? – Kérdezte Alice, én pedig heves bólogatásba kezdtem.

- Hát… szerintem még rengeteg időnk van, legalábbis én nem látom, hogy készülődnének.

- Köszönöm Alice! – Ez remek hír, tehát a varázslók kiképzésére még van időnk.

Harry szemszöge:

Hogyan győzhetném le Voldemortot? Ő erősebb nálam és tapasztaltabb. Amióta tudom, hogy varázsló vagyok, és, hogy mi történt a szüleimmel meg akartam őt ölni és most… amikor a küszöbön állok megtántorodtam. Hogyan lehetnék nála erősebb?

- Nem tudom Demetri! Ez most kockázatos! – Halottam Alec hangját, mellette meg Demetri sétált és beszélgettek.

- Miért lenne az? – Kérdezte Demetri, majd meglátott engem. – Szia, Harry!

- Sziasztok! –Fura tegezni őket, hiszen némelyik évezredekkel öregebb nálam. Miután Alec is köszöntött, leültek egy padra és úgy folytatták a beszélgetést.

- Ugyan már Demetri! Ha most hozunk létre újszülötteket, akkor fenn áll a veszélye annak, hogy rátámadnak valamelyik varázslóra.

- Tényleg! – Bólogatott Demetri. Mi ezek újszülötteket akarnak idehozni? Én úgy hallottam, hogy az újszülött vámpírok veszélyesek… erősek. Hát persze! Meg kell keresnem Arot!

Bella szemszöge:

- Tudod Esme, én még mindig tartok egy kicsit a Volturitól. – Panaszkodtam Esmének.

- De miért? – Kérdezte, majd leült az ágy sarkába.

- Hát, oké, hogy most szükségük van ránk, de mi lesz majd, ha legyőzzük Voldemortot? Akkor már nem csak a vámpírvilág, hanem a varázsló világ is az övüké lesz. És tudod milyen Aro, kizárt, hogy ne akarná még mindig Alicet és Edwardot, na meg szerintem most már pár varázsló is kéne neki.

- Igen, jól tudom, hogy milyen Aro, de a varázslók nem fognak neki behódolni.

- Biztos vagy te ebben? – Kérdeztem fintorogva Esmét.

- Igen, Voldemortnak se hódoltak be, akkor Aronak se fognak.

- Legyen igazad!

McGalagony szemszöge:

- McGalagony igazgatónő! – Szólt Hermione.

- Igen, miss. Granger?

- Ha eljön a harc ideje… akkor, mi… hogy fogjuk megölni a vámpírokat? – Kérdezte Hermione. – Mert őket…- Vett egy nagy levegőt és folytatta. – Hatalmas testi erő kell ahhoz, hogy megöljék őket. És nekünk nincs akkora erőnk!

- Cseppet se aggód ezért! Az Adava Kedavra rájuk is hat, ezért is félnek tőlünk.

- De, az tiltott átok. Nem használhatjuk!

- Tudod, a szükség néha szabályt bont!

Jasper szemszöge:

Azt hiszem vissza kéne ‘’ szívnom ’’ a Felix dolgot. Már így is mindenki azt hiszi, hogy meleg, ezt egykönnyen úgy se mossa le magáról. Becsuktam a szemem és erősen koncentráltam arra, hogy Felix megint olyan legyen, mint régen. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és maga a megtestesült düh lépett be rajta: Felix

- Ezek szerint sikerült! – Mosolyogtam a gorillára.

- Na, ide figyelj törpe gombóc! Ha azt hiszed, hogy megúszhatod, hogy közröhej tárgyává tettél, akkor nagyot tévedsz! – Miközben Felix fenyegetett én becsuktam a szemem és lenyugtattam. Imádom a képességem!

- De azért megbocsátok! – Felix mosolyogva kiment az ajtón. Ismételten: imádom a képességem.

Voldemort szemszöge:

- Olyan ’’ kártya’’ van a kezemben, amellyel a Volturit egy csapással legyőzöm. Amint meglátják, a legújabb vámpírom védtelenek lesznek a zavarodottságtól!

- És mégis ki az nagyúr? – Kérdezte Lucius értetlenül. Mire én felnevettem.

- Egy vámpír… aki Aro vér szerinti testvére és Marcus ex felesége. Aro azt hitte, hogy megölte őt, de nem! És most bosszúra szomjazik. – Ismét felnevettem – Had mutassam be Didyme Volturit!

Aro szemszöge:

Épp ültem a helyemen a nagyteremben Caiussal és Marcussal amikor Harry berontott a terembe.

- Vámpír akarok lenni, hogy legyőzhessem Voldemortot!





2011. július 10., vasárnap

Szereplők

A Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás szereplői:



Azok a szereplők akik Voldemort seregében harcolnak még nincsenek felrakva.

2011. július 7., csütörtök

Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás 4. Fejezet

Vámpírok és Varázslók- A végső leszámolás

4. Fejezet


Jane szemszöge:

Alec vicceket mesél, boldog és barátkozik a pálcásokkal… UUUUUUUUUUU. Ez úgy, de úgy nem ér! Én miért nem tudom jól érezni magam? Nem, nem is! Alec az, aki elfelejtette, hogy emberként min mentünk keresztül, mert azt hitték, hogy mi is varázslók vagyunk!

- Nem is tudtam, hogy a vámpíroknak van humorérzékük!

- Pedig George, ha tudnád, hogy mekkora humorzsákok vagyunk! – Nevetgélt Alec. Ja, ha tudnák… pl: ha tudnák, milyen jól kínzok…

- Itt meg mi a fészkes fene folyik? – Lépett be az ajtón Demetri.

- Hát, mi csak hülyülünk! – Nevetgélt Alec.

- Tényleg? – Háborodott fel Demetri. Na, végre egy értelmes gondolkodású vámpír! – Alec! Neked már fél órája az őrhelyeden kéne lenned! Ti meg aludjatok, mert holnap kezdődik a kiképzésetek!

- Megyek Demetri! – Sóhajtott Alec és kiment az ajtón.

- Mi meg akkor alszunk apuci! – Mosolyogtak Demre az ikrek. Dem megrázta a fejét és kiment az ajtón.

- Akkor én is megyek, sziasztok! - Hurrá!!!!!!!!!! Megszabadultam tőlük.

Alice szemszöge:

Kicsit nehéz volt ezt a ronda szobát feldíszíteni, de sikerült! Egy kis csipke itt- egy kis csipke ott és meg is van oldva a baj! Egyszer csak Jasper lépett be az ajtón, olyan dühösnek látszott. Leült a fotelbe és az ujjait tördelte.

- Valami baj van szívem?

- Baj az van! – Sóhajtotta Jasper.

- És mi? – Kérdeztem.

- A varázslókat verekedni nem én, hanem…hanem – Ökölbe szorította a kezét, és felemelte- hanem Felix tanítja!

- Felix? – Kérdeztem vissza.

- Igen ő!

- De miért?

- Nem tudom, talán mert Volturi. De hát akkor is, én is tudok tanítani és jól, nézd csak meg milyen jó munkát végeztem a családdal, amikor Victoria ellen tanítottalak titeket. De tudod mit? Holnap elmegyek a kiképzésükre és beolvasok Felixnek! – Mosolyodott el Jasper.

Ron szemszöge:

Felix kiabálta, hogy- Ébresztő kisember! – És elkezdett rázni az ágyban.

- Jó felkeltem, de hála neked agyrázkódást kaptam!

- Szívesen! – Mosolygott az óriás. – öltözz fel… vagy ne, had legyen a lányoknak egy jó napja, de 20 perc múlva a szökőkútnál találkozunk! – Felix kiment a szobából én meg felöltöztem, megkajáltam és fogat mostam. De hol találjam meg a szökőkutat. Ezért bekopogtam az első szobába, amit láttam, és az a Jasper nevű vámpírka nyitott ajtót.

- Szia! Bocs a zavarásért, de hol találok én itt szökőkutat? – Kérdeztem, erre Jasper gonoszan elmosolyodott.

- Én is pont oda indultam, gyere! – És maga után húzott. Egy nagy teremből nyíló ajtó mögött egy füves hely volt, ahol egy közepes méretű szökőkút volt, mögötte meg valami kert féle, egy nagyobb füves részen sorakoztak a varázslók, előttük meg Alec és Felix állt. Jasper odasétált hangosan felköhögött, hogy Felix észrevegye őt.

- Jasper! Mit akarsz itt? Csak nem nézni, hogy én mennyivel jobban tanítok, mint te? – Mosolygott Jasperre Felix.

- Had kérdezzem meg, hogy a Volturi azért ilyen sikeres, mert te megtanítottad őket verekedni? Mert én azt kétlem, hiszen szinte, sőt sohasem kellett harcolnotok, a képességeknek köszönhetően, nem igaz?

- Lehet, hogy a képességek is közrejátszottak, de mi verekedni is jól tudunk, és, hogy lássad mennyire, megmutatom! – Felix felkapta Jaspert a nyakánál fogva, majd a hátára csapta, Jasper meg szétterült a földön.

Jasper szemszöge:

Na, jó, ha ő így akkor én is. Bevetettem a képességem és Felixet magamba szerettettem. Hirtelen rám mosolygott kedvesen és felsegített.

- Jaj, ne haragudj édes! Csak elborult az agyam. Mondták már neked, hogy milyen szép szemeid vannak? – Kérdezte Felix nyálas hangon.

- Mi van? – Kérdezte Alec, mire én rákacsintottam. – Ja, már értem! – elkezdett hangosan nevetni, a varázslók meg értetlenül néztek.

- A benga állat, meleg? – Szűrődött ki valakinek a hangja mire a seprűsök elkezdtek nevetni.

- Figyű kiscsillag! – Szólt hozzám Felix. – Én most megyek átöltözök valami szép rózsaszínbe, de segíthetsz Alecnek kiképezni őket. Rendben?

- Köszönöm!

Felix elment én meg segítettem a kiképzésben.

Alec oldalba bökött majd ezt suttogta a fülembe – Ha erre rájön, kinyír téged!

- De addig jó nézni, ahogy hülyét csinál magából! – Mind a ketten elkezdtünk nevetni és folytattuk a kiképzést.

Magamról